A Science in Fiction sorozat összes szépirodalmi kötetete akciós csomagban!

Jacek Dukaj: Extensa Regény az EPR-paradoxonra

Az Einstein–Podolsky–Rosen-paradoxon szerint az elemi részecskék hatással vannak egymásra, még több száz fényévnyi távolságból is. A történet mesélője a távoli jövőben, a Föld utolsó, még lakható szegletében éli békés életét. Ám felnőve lassanként ráébred, hogy bolygónkon, a teljes univerzummal egyetemben egy magasabb rendű civilizáció képviselői uralkodnak, akik úgy tekintenek az emberre, amiként mi emberek tekintünk a hangyákra. Az eszköz, mely ezekenek az Idegeneknek hatalmat szolgáltat a kozmosz felett, a címben szereplő extensa – egy rendkívül fejlett technológia, egyfajta anyag, amelynek elméleti alapjai évek óta úgy ismertek, mint az EPR-paradoxon.

Jacek Dukaj: Zuzanna és a világmindenség

 A főhősnő a tizennyolc éves Zuzanna Klajn, aki békében és a kényelemben él, amíg egy napon kap egy „csomagot a síron túlról”, régen elhunyt apja örökségeként. A megörökölt dolgok és a kapott információk mind azt sejtetik, hogy az apja nem halt meg, hanem eltűnt, és ennek köze van annak a tudományos intézetnek a titokzatos tevékenységéhez, amelynek apja dolgozott.

A Zuzanna és a világmindenség c. regényben Dukaj előremegy néhány évtizedet a jövőbe, de az előre látott valóság tejesen különbözik a miénktől. A cselekmény nincs eseményekkel zsúfolva (úgy tűnhet, mintha csak játszadozna a thriller vagy sci-fi konvencióival); úgy látszik, ami jobban érdekli, az az: milyen irányba tart civilizációnk. Vezethet-e egy hirtelen előreugrás a megsemmisüléséhez? Vajon egy ember, aki saját tudatát egy virtuális világba „írja át”, továbbra is ember marad? Íme néhány a kérdések közül, melyeket Dukaj jelen történetében nekünk szegez.

Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

Vegyünk egy csipet Bulgakovot, egy leheletnyi Rabelais-t és egy egészséges adag Kunderát, máris közelebb kerültünk Karpowiczhoz. A dolgok egyáltalán nem mennek valami fényesen a földön. Az emberek elszigetelődtek, és már rég elvesztették a sorsuk jobbra fordulásába vetett reményüket, hitüket – egyik napról a másikra tengetik fásult és unott életüket… De egyszer csak az Istenek a tettek mezejére lépnek. Földre szállnak.

Vajon sikerül-e Nikének, Aphroditének, Jézusnak, Ozirisznak, Lucifernek és a többieknek helyre állítani a régi rendet? Egységbe forrnak-e még valaha is égiek és földiek a hit erejében?

Ignacy Karpowicz regénye briliánsan kidolgozott, ironikus vizsgálódás a modernitásról. Egyszerre megdöbbentő és rémisztő. Provokatív és blaszfémikus. Nem véletlen, hogy 2010-ban elnyerte vele Lengyelország legrangosabb irodalmi díját.

Harald Voetmann: Plinius szerint a világ

Plinius is ember volt: folyton vérzett az orra, asztmás is volt, meg túlsúlyos, de persze többkötetes munkájában ragyogó módon térképezte fel és nevezte nevén a természeti világ minden jelenségét. Jól meg is kapta a magáét: amikor felolvasott a virágokról, annyi virágszirmot szórtak elébe, hogy majd megfulladt a fojtogató szagorgiától. A Római Birodalom is civilizált volt a maga módján, bár nem volt se Wikipédia, se érzéstelenítőszer. Akkoriban az számított látványosságnak, ha a lehető legrövidebb idő alatt mészároltak le egy falka vadállatot, vagy ha a gyerekek Sallustius kertjében óriások hulláit nézegethették. Voetmann a hús-vér antik világot tárja elénk, amelyben az egész római civilizáció a szellem helyett inkább az érzékeknek akart megfelelni, s Plinius könyvei helyett inkább a kiömlő belekben gyönyörködött.

Janusz Leon Wisniewski: Intim relativitáselmélet

Néha úgy érezzük, hogy mindent tudunk valakiről, akivel véletlenül találkoztunk. Azt hisszük, elég figyelmes szemmel megnézni, és megismerhetjük a titkait, a félelmeit, a vágyait. De a róla szóló igazság pillantásunktól távol, a négy fal magányában, a késő este csöndjében rejtőzik.

 Nem kell bonyolult cselekményeket kiagyalni és egymáshoz illeszteni. Elég meghallgatni, megfigyelni, elámulni, meghatódni, elgondolkodni, vagy csak egyszerűen elhinni borzadva. Minden történet, amit ebben a könyvben leírtam, igaz történet.

Az emberi lélek legintimebb mélységeiről szólnak e történetek, az érző emberről, s egyszerre meglepő kapcsolatok tárulnak fel a biológia, a vegyészet és a pszichológia között. Mennyire kell a házassághoz a nitrogén-oxid? Mitől érez megkönnyebbülést a férfi az első szerelmi vallomása után? Milyen hatással van a T4-limfocita a szerelemre?

Janusz Leon Wisniewski lengyel származású bestseller író, aki halászember, számítástechnika professzor és vegyész, most ezen összefüggésekre is magyarázatot ad nekünk, a tudomány megfoghatatlan kódjait a posztmodern irodalom nyelvére fordítva.

„A Jóisten segít, hogy az legyek, akinek a kutyám gondol.” – írja weboldalán.