Érintkezés útján terjed

Érintkezés útján terjed

április 26., kedd 18:00

CSERMELY PÉTER a Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani Intézetének professzora. Kutatási területe a stresszel, az öregedéssel és a hálózatokkal kapcsolatos (www.linkgroup.hu). Eddig 13 könyve (köztük a Stresszfehérjék és a Rejtett hálózatok ereje) és több mint kétszáz tudományos cikke jelent meg. A cikkek összimpaktja 550, idézettsége 4400 feletti. 1995-ben egy új kezdeményezést indított el, amely azóta több mint tízezer hazai és határon túli magyar tehetséges középiskolás diáknak nyújt lehetőséget a Magyarországon folyó legmagasabb szintű kutatásokba történő bekapcsolódásra (http://kutdiak.hu). Kezdeményezésére 2006-ban megalakult a hazai és határon túli tehetséggondozó civil szervezeteket összefogó Nemzeti Tehetségsegítő Tanács (www.tehetsegpont.hu), melyet ő elnököl, emellett a Magyar Biokémiai Egyesület alelnöke és a Cell Stress Society International volt elnöke, 2008 és 2010 között a köztársasági elnök által felkért Bölcsek Tanácsa tagja volt. Több hazai és nemzetközi kitüntetés, így a Pannon Példakép-díj és az EU Descartes-díj birtokosa. Társadalmi vállalkozó, Ashoka Fellow.

Fotó: mrns.hu

BŐGEL GYÖRGY a CEU Business School tanára. Szakterülete a vállalatvezetés és -szervezés. Jelenleg legtöbbet az infokommunikációs szektorral, az informatikai vállalatok stratégiájával, az információs technológia fejlődésének a vállalati irányítási rendszerekre gyakorolt hatásával foglalkozik. Hét szakkönyv és mintegy százhúsz szakcikk szerzője. Legutóbbi könyvét Üzleti elvárások – informatikai megoldások címmel 2009-ben adta ki a HVG Könyvkiadó. Blogja az IQSYS honlapján olvasható (www.iqsys.hu).

Fotó: vecseilaszlo.blog.hu

Részletek a Kapcsolatok hálójában című könyvből:

Csermely Péter előadásához:

„Ám az új technológiák is – köztük az olyan tömeges többszereplős online játékok, mint a World of Warcraft vagy a Second Life; a közösségi oldalak, mint például a Facebook vagy a MySpace; a kollektív tartalommegosztó és kereskedelmi oldalak, mint a YouTube, a Wikipedia vagy az eBay; továbbá a társkereső fórumok, mint a Match.com vagy az eHarmony – csupán a más emberekhez való kapcsolódás iránti ősi vágyunkat valósítják meg, bár nem a levegőben terjedő hanghullámok,hanem a kibertérben áramló elektronok közvetítésével. Az online kapcsolati hálók absztrakt jellegűek, óriásiak, komplexek és szupermodernek lehetnek, ám egyben azt az univerzális és alapvető emberi hajlamot tükrözik, amely már a történelem előtti múltban kialakult bennünk, amikor az afrikai szavannákon a tábortüzek körül történeteket meséltünk egymásnak. Még a kommunikációs technológia terén bekövetkezett olyan megdöbbentő áttörések sem távolítanak el bennünket ettől a múlttól, mint a nyomtatás, a telefon és az internet, hanem inkább közelebb visznek hozzá.”

„A hálózatok is a génjeinkben vannak?

Az emberek társas hajlamai és kapcsolati hálói ősi genetikai gyökerekkel rendelkeznek: az emberszabású majmok szintén kialakítanak egymással közösségi kapcsolatokat, csoportban vadásznak, tartós kötelékeket ápolnak egymás között, és mindezekből hasznot húznak abban a tekintetben, hogy mennyi ideig maradnak életben és mennyire sikerül szaporodniuk. Az embernél azonban ezek a vonások egészen új szintre emelkednek. Az emberekben a szaporodáson túlmenően a társas egységek kialakítására való hajlam is biológiailag kódolt: mi barátokat is próbálunk szerezni, nem csupán partnereket a párosodáshoz. Vizsgálataink során felfedeztük, hogy a gének a társadalmi hálózati struktúrák bonyolultabb aspektusaiban is szerepet játszanak. A gének ténylegesen nagy hatást gyakorolnak nem csupán arra, hogy barátságosan viselkedünk-e, hanem arra is, hogy pontosan hová kerülünk a bennünket körülvevő óriási társadalmi hálózatban.”

Bőgel György előadásához:

„A kiscserkészektől a nagykutyákig

Nem a szavazók az egyedüli olyan politikai szereplők, akiket befolyásolnak a kapcsolati hálóik. Kétségtelen, hogy a politikusok, a lobbisták, az aktivisták és a kormányzati bürokraták hálózatai még fontosabb szerepet játszanak a saját viselkedésünk meghatározásában. Valójában mindannyian azt akarjuk, hogy politikai képviselőink jó összeköttetésekkel rendelkezzenek, éppen annak érdekében, hogy másokat befolyásolhassanak. A politikusok pedig ténylegesen kérkednek is a más fontos emberekhez fűződő kapcsolataikkal. Minden kézfogást aprólékosan lefényképeznek, és sok kampány során fennen lobogtatják az aktuális jelöltről olyan alkalmakból készült képeket, amikor az a gazdagok és hatalmasok társaságában mutatkozik, hogy ezzel is hangsúlyozzák: olyan ember, aki képes elintézni a dolgokat.

A szavazók azonban amiatt is aggódnak, hogy a képviselőik esetleg nem a megfelelő fajta emberekkel állnak kapcsolatban. Az USA Kongresszusának befolyással való üzérkedési botránya nyomán, amely 2005 végén tört ki, Jack Abramoff lobbistát azzal vádolták meg, hogy szavazatokat vásárolt, és a sajtóban széles körben „a legjobb összeköttetésekkel rendelkező” lobbistaként emlegették. George W. Bush elnök és más politikusok, köztük a képviselőház szóvivője, Dennis Hastert, és a szenátusi többség vezetője, Bill Frist, – attól félve, hogy őket is szorosabb „összeköttetésbe” hozhatják Abramoffal – visszautasították egyes kampánycélú adományait, és tagadták, hogy bárhol is együtt voltak vele. Igyekeztek még a más lobbistákhoz fűződő kapcsolataikat is elkendőzni, hogy elkerüljék azt a látszatot, mely szerint valamilyen módon az ő döntéseiket is befolyásolták egyes lobbisták és törvényhozók, akiknek a nevére foltot vetett a botrány.

Bőgel György kommentje: Magyarországon a lobbizási tevékenységet csak pár éve szabályozza törvény. A hétköznapi ember számára a „lobbizás” valószínűleg még ma is valahol a törvényesség és a törvénytelenség közötti szürke zónában való tevékenykedést jelenti. Mindazonáltal a „kapcsolati tőkének” itthon általában nagy jelentőséget tulajdonítunk.”

„A közjavakat azonban nem könnyű létrehozni és fenntartani. Gyakran úgy tűnik, senki sem érzi indíttatva magát, hogy törődjön velük, amit akár a nagyvárosok szennyezett levegőjéből beszippantott egyetlen lélegzetvétel is ékesen bizonyíthat. Ennélfogva a közjavak sok esetben – legalábbis bizonyos mértékig – a saját érdekükben tevékenykedő személyek munkájának a melléktermékeként jönnek létre. Például, egy hajózási vállalat vagy kikötői hatóság, amely a saját hajóinak biztonsága érdekében világítótornyot épít, végeredményben minden más hajó biztonságára is ügyel.

Bőgel György kommentje: A közgazdasági szakirodalomban érdekes gondolatokat találunk a közjavak természetéről. Érdemes lehet megnézni, hogy mit írnak például a „közlegelők tragédiájáról”. E klasszikus példázat szinte minden közgazdasági tankönyvben megtalálható.”