Pénz beszél. És az ember?

Pénz beszél. És az ember?

május 10., kedd 18:00

SZVETELSZKY ZSUZSANNA hálózat- és kommunikáció- és pletykakutató az ELTE oktatója. Szervezetek és települések informális hálózatainak kutatásával, a hálózatban transzformálódva terjedő információk, hiedelmek és történetek dinamikájával és elemzésével foglalkozik. Tudományos és alkalmazott kutatásainak célja egyaránt a rejtett, önszerveződő hierarchiák, folyamatok és célok feltárása, a vallott és a követett értékek összehasonlítása, a „normaszegés normájának” ábrázolása. Monográfiát írt a pletyka természetéről, a pletykakutatás elméletéről szóló cikkei a fizika és az evolúciós pszichológia nemzetközi folyóirataiban jelentek meg. A pletyka értékeiről többek között az ELTE és a Szegedi Tudományegyetem hallgatóinak tartott szemináriumokat.

Fotó: nyitottmuhely.hu

LOVRICS LÁSZLÓ a Budapesti Corvinus Egyetem docense. Különböző vállalati információrendszerekkel kapcsolatos tárgyakat tanít. Kedvencei ezek közül a Modellezés, az Intelligens rendszerek és a Hálózati biztonság. Ez utóbbin belül preferálja a Nyilvános kulcsú architektúrák oktatását, kutatását. Több tankönyv, jegyzet és számos cikk, konferencia-előadás szerzője, társszerzője. Több tárgy kidolgozásában részt vett, jelenleg éppen egy közgazdászoknak ajánlott interdiszciplináris hálózati ismeretek kurzus létrehozásán munkálkodik kollégáival. Hobbijai: logikai játékok, ördöglakatok, ír tradicionális zene (http://irmus.bke.hu/).

Részletek a Kapcsolatok hálójában című könyvből:

Szvetelszky Zsuzsa előadásához:

„Mivel az érzelmi megfertőzés szempontjából a közvetlen kapcsolat igen fontos, feltételeztük, hogy embertársaink boldogsága annál nagyobb hatással van ránk, minél közelebb vannak hozzánk. Abból indulhatunk ki, hogy azok, akik például közelebb laknak egymáshoz, nagyobb eséllyel kerülnek kapcsolatba egymással, és így könnyebben befolyásolhatják egymás kedélyállapotát. A két ember közötti kapcsolatfelvétel gyakoriságát a köztük lévő földrajzi távolsággal hozhatjuk összefüggésbe. Vizsgálatunkban minden harmadik személy kevesebb mint egy mérföldre (1,6 km) lakott legjobb barátjától, de elég nagy volt a szórás, és voltak olyan barátok, akik több ezer mérföldre laktak egymástól. Arra az eredményre jutottunk, hogy ha egy barátunk, aki kevesebb mint egy mérföldre lakik tőlünk, boldog, boldogságunk valószínűsége 25%-kal növekszik. Ezzel szemben, ha barátunk boldog, de egy mérföldnél messzebb lakik, ez már nincs ránk hatással. Ehhez hasonlóan, ha házastársak együtt laknak, a boldogság átragad egyikről a másikra, de ha nem laknak együtt, nincsenek hatással egymásra. Ha egy testvér boldog, és kevesebb mint egy mérföldnyire lakik tőlünk, ez 14%-kal növeli boldogságunk valószínűségét, de a nagyobb távolságra lévő testvérek nincsenek jelentős hatással egymásra. Közvetlen szomszédunk boldogsága szintén növeli annak az esélyét, hogy boldogságot érezzünk, de a távolabbi szomszédok (még akkor is, ha ugyanabban a tömbben laknak) nincsenek kimutatható hatással egymásra.

Ezek az eredmények egyrészt arra mutatnak, hogy az emberek fizikai közelsége rendkívül fontos az érzelmi állapotok terjedése szempontjából, másrészt, a közvetlen szomszédok közötti kapcsolat erőssége azt mutatja, hogy a boldogság terjedése szempontjából a gyakori, személyes kapcsolatfelvétel legalább annyira fontos, mint a személyes kapcsolatok mélysége. Bár ezekben az esetekben egy bizonyos ideig tartó érzelmi állapot átadásáról van szó, eredményeink összhangban vannak az arcmimikával kapcsolatos, korábban említett munkákkal.”

Lovrics László előadásához:

„Az új technológiák gyakran magasabb életminőséget kínálnak. Még az olyan alapvető találmányok is, mint a szivattyúk és a latrinák, hihetetlen mértékben javíthatják a még nem iparosodott országok távol eső vidékein élő emberek egészségét és anyagi jólétét. A kelleténél gyakrabban fordul elő azonban, hogy bár ezek a technológiák elérhetők, mégsem válnak be. A hálózatelemzésnek kezdettől fogva az volt az egyik legfontosabb megoldandó kérdése, hogy miként és miért fogadják el az emberek az újításokat, és hogyan adják át ezeket egymásnak a fejletlen gazdaságok előrevitele érdekében. Az újítások terjedése a népességben már a legelső kutatási témák között megjelent. A gazdaságfejlesztéssel foglalkozó szakemberek azt szerették volna megtudni, hogy miként lehetne megteremteni annak feltételeit, hogy a hatékonyabb mezőgazdasági módszereket a farmerek átvegyék egymástól. A közegészségügyi szakemberek arra szerettek volna választ kapni, hogy hogyan terjednek orvosról orvosra, családról családra a gyógyításban alkalmazott új módszerek. A profitorientált cégeket pedig az érdekelte, hogy hogyan terjednek a termékeikkel kapcsolatos kedvező fogyasztói vélemények.”