
Oldalszám: 240 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-4930-79-2
Témakör: Társadalomtudomány
Eredeti ár: 3900 Ft
Webshop ár: 2925 Ft
KOSÁRBA
Zemplén Gábor Áron: Fokozódó polaritás
Johann Wolfgang von Goethe nevét mindenki ismeri, a Faust kötelező olvasmány tizedik osztályban, sokan az Erlköniget is tudják, és Az ifjú Werther szenvedéseit is olvasták. Vagy legalább hallottak róla olyasmit, hogy annak idején öngyilkossági hullámot váltott ki a regény. Ez mondjuk nem egészen így történt, de a 18. század végén a fiatalok körében valóban kitört egyfajta Wertherdivat, szokásokban, öltözködésben utánozták a főhőst. Goethe nemcsak a kor nagy írója, a világirodalom egyik legnagyobb költője volt, hanem politikus, jogász és természettudós is. Természettudományos munkásságáról mégis alig esik szó az iskolában, mi több, tudományos körökben sem. Ha mégis, a vitriolos kritikától az önfeledt elragadtatásig sokféle véleményt hallani. Pedig életműve elképesztő en nagy és szerteágazó. Foglalkozott botanikával és csonttannal, ásványtannal, meteorológiával, színelmélettel és tudománytörté nettel. Beismerten nagy hatással volt Hegel, Schelling, Schopenhauer, Darwin, Huxley, Owen és Heisenberg munkásságára. Johann Georg Lenz német mineralógus róla nevezte el a Magyarországon is sokfelé előforduló vashidroxid ásványt, a goethitet. A legismertebb és legnagyobb vitákat kiváltó műve a Színtan (1810). Főleg a színek fiziológiailélektani vonatkozásai érdekelték. A kiegészítő színekkel, a színes utóképekkel, a színek pszichológiai hatásaival kapcsolatos megállapításai ma is helytállók. Ő maga oktatta színelméletre tanítványát, Schopenhauert, aki elsőként ismerte fel, hogy a színlátásban az agyműködésnek is jelentős szerepe van. Sokan valószínűleg azért kritizálták Goethe nézeteit, mert volt olyan pimasz, hogy nekirontott a fizika megkérdőjelezhetetlen császárának, Isaac Newtonnak. Newton fizikusként üvegprizmával kísérletezve felfedezte, hogy a fehér fény a szivárvány színeire bontható, majd azok ismét fehér fénnyé egyesíthetők. Kortársával és riválisával, Christiaan Huygensszel ellentétben ragaszkodott a fény korpuszkuláris természetéhez, s elvetette a színek modifikacionista elméletét, vagyis azt, hogy a színek a fény olyan módosulatai, amelyeket a tárgyakon való visszaverődése vagy törése okoz. Goethe viszont a modifikacionizmushoz nyúlt vissza, miközben ízekre szedte Newton elméletét, rámutatva annak hiányosságaira. Zemplén Gábor Áron mindkettőjük életművének alapos ismerője. Törékeny spektrum című könyvében a Newton optikája körüli vita történetét boncolgatta, most pedig Goethe színtanát vesézi ki a csont és növénytani publikációi mellett. Eközben módszeresen igyekszik eloszlatni azt a tévképzetet, hogy Goethe nem tudós, hanem költő volt. Csak azért, mert valaki tud szép verset írni, miért ne lehetne jó tudós?
Kapcsolódó recenziók
- Zemplén Gábor Áron: Fokozódó polaritás (Sümegi András, IPM 2020. szeptember, 2020-9)