A Távol-Kelet sem akar belefulladni az ipari mocsokba: Kína, India és a Fülöp-szigetek harcol a fenntarthatóságért. És az ökoiszlám Indonéziában?

Az európai ember – igen, így általánosságban – hajlamos arra, hogy a Távol-Keletet „kicsit” egyszerűbbnek tekintse, mint amilyen az valójában. A Typotex Kiadónál megjelenő PANTA-sorozat, ami a Pázmány Egyetem nemzetközi tanulmányokkal foglakozó szakmai közösségének könyvsorozata, azt a célt tűzte maga elé, hogy megmutassa ennek a távoli világnak a sokszínűségét. Vagy legalábbis megmutasson valamit ebből a sokszínűségből.

A most megjelent könyv a sorozat 17. kötete, egy korábban megrendezett konferencia előadásai alapján készült tanulmányokat gyűjti egybe. Középpontjában a környezetkárosítás és a környezetvédelem távol-keleti helyzete áll. Annak ellenére, hogy maga a téma „trendinek” számít, olyan nézőpontokat hoz elő, amelyek a saját környezetvédelmünk kapcsán sem túl gyakoriak. Ökoiszlám? Még a saját rendszerünkön belül, itt az Európai Unióban sem mindig vagyunk tisztában azzal, hogy az ökológiai kérdések az élet minden területével kapcsolatban felvethetők/felvetendők. Nem csak a politika és a gazdaság, de a kultúra és a vallás is vizsgálat tárgyává teszi a környezetvédelem és -károsítás kérdéseit. Nem nagyon van annál égetőbb globális kérdés, hogy a Föld miként marad lakható és élhető a közeli és távolabbi jövőben.

Ebben pedig tömegéből és termelésének nagyságából eredően jelentős szerepe van Ázsiának, s azon belül a Távol-Keletnek.

A Mesterséges természetesség című kötet ezekkel az égető és izgalmas kérdésekkel foglakozik, és sok olyan felfedeznivalót kínál, aminek megértéséhez nem kell tudományos fokozat. Csak egészséges kíváncsiság.

TUDJA JÓL A KÍNAI KORMÁNY…

Érdeklődésünk homlokterében nyilván Kína áll, hiszen ez a kontinensnyi ország olyan nagyságú ipari termeléssel rendelkezik, ami alapvetően befolyásolja a magyar hétköznapokat is. S ha máskor nem, akkor most, a világjárvány idején, a fürkészek és portyázók korában rádöbbenhetünk, hogy fontos nekünk az, amit ott termelnek. Így aztán fontos nekünk az is, ami ott történik. Márpedig szemben azzal, amit a hírekből hallunk (szmogban fuldokló nagyvárosok, halott folyók, stb.) Kínában komoly szemléletváltás zajlott le az elmúlt időben. S nem csak a célokat tűzték ki, de a törvényi hátteret is megalkották ehhez, s a változtatáshoz szükséges tudás mellett a politikai szándék is rendelkezésre áll. (Kusai Sándor Zsigmond tanulmánya a kezdetektől napjainkig áttekinti a kínai ember és a környezet viszonyát.)

„Az Északi-sarkvidék a globális geopolitika színterének egy újonnan nyíló helyszíne, ahol komolyabb hatalmi harcok várhatók főként Kína, az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország között. Az USA azonban hamar Kínával és Oroszországgal szemben találhatja magát, mert a két eurázsiai ország egymásra van utalva az Északi-sarkvidéken.”

– olvashatjuk a Kína sarkvidéki ambícióit taglaló tanulmányban, s rácsodálkozhatunk arra, hogy ez is egy olyan pontja a globális kérdéseknek, melyről nem gyakran esik szó.

Hegyi Henrietta alapos tanulmánya a tajvani chip-gyártás fejlődésével és az ebből következő környezeti terhelésekkel foglakozik behatóan (és érthetően), s rámutat arra, miként kell – lehet-e? – egyensúlyt teremteni a high-tech iparfejlődés kihívásai és a környezeti terhelés mérséklése között.

MÉG EGY KONTINENSNYI MÉRETŰ ORSZÁG: INDIA

Ahol ráadásul kiterjedt és összefüggő területeken óriási a népsűrűség, s ahol a megélhetés megteremtésének a fontossága gyakran felülírja a hosszú távú környezeti célokat. Byrappa Ramachandra tanulmánya történelmi keretek közé helyezve magyarázza el az indiai helyzetet, s külön hangsúlyt kap a tanulmányban az urbanizáció és annak hatásai. S az is kiderül, hogy Nehru nemzetépítési törekvései miként rendezték át az ország alapvető társadalmi szerkezetét, s ennek miként esett áldozatul a természeti környezet.

Nincs arra mód, hogy egy ilyen szerény ismertető kapcsán mind a tíz tanulmányra kitérjünk, de talán érdemes megemlíteni Klemesits Péter írását, mely a Fülöp-szigetekről és Duterte elnökségéről szól. A százmilliós lakossággal bíró ország, mely a világ 34. legnagyobb gazdasága, alapvetően a feltörekvő országok közé tartozik. Miközben sok – évszázadok alatt felhalmozott – problémával kell szembenéznie, az aktuális gazdasági és ökológiai kérdések is válaszokat, gyakran egymásnak ellentmondó megoldásokat követelnek. A sikert itt sem lehet borítékolni.

AZ ÖKOISZLÁM EGYETEMES ALAPELVEI…

ez csak egy töredéke a Szakáli Máté által jegyzett tanulmány címének, s már így is alkalmas arra, hogy felkeltse az érdeklődést, persze, a folytatás sem elhanyagolható:

…ÉS A VALLÁSI ALAPÚ KÖRNYEZETTUDATOSSÁG INDONÉZIAI FEJLEMÉNYEI

Az vallási aspektus vizsgálata már önmagában is érdekes, az pedig, hogy ez pont az iszlám kapcsán történik, még inkább felcsigázza az érdeklődést. Hiszen manapság Magyarországon a hatalom szinte kizárólagosan az iszlám negatív aspektusaival foglakozik. (Eltekintve persze attól, ha a politikai célok mást követelnek, de olyankor is csak frázisokra futja.) Pedig az iszlám legalább olyan gazdag, összetett és sokszínű, mint a kereszténység/keresztyénség, s legalább annyi pozitívumot is hordoz(hat).

„…az iszlám értelmezhető a környezetvédelmet és a fenntartható fejlődést erősen támogató, azok alapelveit jogforrásaiban részben kifejezett, részben implicit módon, mégis szervesen magába foglaló vallásként, amely egyúttal a természettel szembeni korlátlan antropocentrizmust és a kizsákmányolást bűnként határozza meg. A ökoiszlám létjogosultságának, a hívő muszlimok környezettudatossága miértjének fogalmi alapja tehát önmagából az iszlám törvényekből – az egyes felekezetek és jogi iskolák sajátos megközelítéseit meghaladva – is levezethető.”

Mesterséges természetesség / Környezetkárosítás és környezetvédelem Ázsiában című kötet egy újabb ablak a világra, s jól mutatja, hogy az itt felmerülő problémák máshol is jelen vannak, s mások más megoldásokat találhatnak és kínálhatnak. Nem „ciki”, ha tudunk arról, hogy mi zajlik a minket körülvevő világban, hiszen ez abban is segít, hogy saját környezetünk problémáira minél sikeresebben reagálhassunk. S a felülről érkező megoldási kísérleteket – vagy a megoldási kísérletek látszatait is – felismerjük, és a helyén kezeljük.