Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
-25%
Fordította: Harrach Ágnes
Megjelenés: 2021
Oldalszám: 324 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-4931-04-1
Témakör: Evolúció

Eredeti ár: 4500 Ft
Webshop ár: 3375 Ft

KOSÁRBA
Az én európai családom
54 000 év genetikai öröksége

Karin Bojs: Az én európai családom

http://ekultura.hu/
2021-5-12

Manapság nagy népszerűségnek örvend a családfakutatás: a családi fotóalbumok és padláson őrizgetett levelek mellé előkerülnek a régi történetek, majd következik a levéltári és egyházi dokumentumok átböngészése. Minél távolabb megyünk vissza az időben, annál nehezebb kibogozni a szálakat: egy névváltoztatás itt, egy elkallódott anyakönyvi kivonat ott, és a fejét vakargatva áll a lelkes családfakutató. És akkor képzeljük el, mi a helyzet, amikor valaki nem csak pár száz évre, hanem évezredekre visszamenőleg szeretné felkutatni az őseit! Karin Bojs svéd tudományos újságíró például pontosan ezt vette a fejébe. Ennek a kutatásnak a történetét örökítette meg ebben a könyvben.

 

Bojs nem csupán arra volt kíváncsi, hogy néhány generációval korábban hol éltek és mit csináltak a felmenői – bár ennek a felkutatása is kétségkívül rejteget kihívásokat –, azt szerette volna tudni, hogy eredetileg honnan érkeztek, kik voltak és hogy az éltek az ősei. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához a modern tudományt hívja segítségül: az egyre megfizethetőbb árú DNS-tesztekből kiindulva a génjeinek nyomába ered, míg a régészet segítségével azt próbálja meg elképzelni, hogy milyen körülmények közt, hogyan élhettek az ősei. Erre az 54.000 éven, megszámlálhatatlanul sok kultúrán és három kontinensen átívelő utazásra invitálja az olvasót.

 

A könyv stílusán átüt, hogy Bojs nem kutató, hanem újságíró, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Előnye, hogy a szöveg egy pillanatra sem laposodik el, kifejezetten kerüli a száraz tények felsorakoztatását, és élettel tölti meg a sorokat. A hátránya pedig – legalábbis tudományos szempontból – gyakorlatilag ugyanez: hajlamos elrugaszkodni a tényektől és nagyobb teret engedni a képzeletnek. Bevallom, engem az elején eléggé zavart ez a stílus, de egy idő után azt vettem észre, hogy közelebb hozza hozzám az eddig főként tankönyvek lapjairól és múzeumi kiállításokról ismert „ősemberek” világát. Ami bizonyos szempontból nem is volt olyan nagyon eltérő a miénktől. De kezdjük az elején!

 

Minden történetnek, minden kutatásnak meg kell határozni az elejét. Ennek a nagyszabású családfakutatásnak a kezdőpontját Bojs egy 54.000 évvel ezelőtti időpillanatban határozta meg: amikor a neandervölgyi emberek és a modern emberek találkozhattak egymással és keveredhetett a génállományuk. Innen haladunk szép sorban időrendben, és gondolatban – meg a lelki szemeink előtt – végigkövethetjük a mai Svédország területének benépesedését.

 

Bojs a DNS-vizsgálatok eredményeire alapozva sorra felkereste azokat a régészeti lelőhelyeket, melyek valamilyen módon kapcsolódtak az őseihez: járt a németországi Bonn-Oberkassel melletti sírleletnél; az észak-svédországi Jokkmokkban, a számik földjén; a ciprusi Hirokítiában, és még egy sor izgalmas, áttörő régészeti felfedezés helyszínén. Meglátogatta többek közt Ötzit, az österödi nőt és a barumi asszonyt. Olvasás közben fokozatosan bontakozik ki az évezredek során váltakozó európai tájkép, az egymást követő emberi kultúrák, és a modern régészet irányzatai közt dúló, néha robbanásig feszülő ellentétek térképe.

 

Hogy néztek ki vajon az első európaiak? Hogy terjedt el a mezőgazdálkodó életmód Európában? Az egymást követő kultúrák vajon egymásra épültek vagy bevándorló embercsoportok hozták magukkal az újításokat? Mikor és kik hódították meg Ciprust? Hogy állítottak fel az őskorban a Stonehenge-hez hasonló építményeket? Milyen mértékű kereskedelem működött a történelem előtti időkben? A hajók építése vagy a lovak megszelídítése volt fontosabb lépés? A vikingek vajon büszke harcosok vagy vérszomjas gyilkosok voltak? És milyen jelentősége lehetett a sörnek az európai kultúra fejlődése szempontjából?

 

Ezekre és még egy sor ehhez hasonló kérdésre keresi a választ a szerző, aki végeredményben – ahogy erre a könyv címe is utal – nemcsak a saját, több ezer évre visszanyúló családfáját vázolja fel, hanem Európa benépesítésének és a skandinávok egy jó részének a történetét is bemutatja. A régészeti leletek leírásával és értelmezésével közelebb hozza rettentően távoli rokonaink mindennapjait, és segít szabadjára engedni a fantáziánkat: elképzelni egy olyan Európát, amit még áthatolhatatlan erdőségek vagy éppen a szibériaihoz hasonló sztyeppek borítottak. Bepillantást enged a régészeti irányzatok közt folyó, néha vérre menő harcba is, melyekből egy átlagolvasó legfeljebb annyit érzékel, hogy megváltozik a történelemkönyvek szövege. Néhány jól megválogatott időpillanatot kiragadva, izgalmas, olvasmányos stílusban vezet végig minket az elmúlt 54.000 év történésein. Elsősorban régészet és antropológia iránt érdeklődő olvasóknak, illetve azoknak ajánlom, akiket érdekel az ember és az emberi kultúrák fejlődése, de inspirációt jelenthet lelkes családfakutatóknak is.

Lipka Bori

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK