Akadnak olyan fogalmak, melyeket szinte mindennap használunk, s olyannyira a hétköznapjainkhoz tartoznak, hogy eszünkbe sem jut definiálni és megvizsgálni őket. Bajban is lennék, ha valaki ezeknek pontos meghatározását, jelentésének átfogó értelmezését követelné tőlünk. Ebbe a körbe tartozik az EMPÁTIA is. Tudjuk, mi az, és képesek vagyunk szabatosan használni ezt a szót. De vajon tényleg tudjuk?

Az empátia emberségünk része és egyik bizonyítéka, olyan szó, ami gyakorlatilag mindig pozitív jelentést hordoz, s olyasmi, amiről hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az erkölcsi jó fogalmához köthető. Fritz Breithaupt az Indiana University Bloomington tanára a szokásosnál mélyebbre ásott. Sokkal mélyebbre!

AZ EMPÁTIA ÁRNYOLDALAI című munkájában – nem ez az első könyve ebben a tárgykörben – arra vállalkozott, mint azt a könyv – elsőre meghökkentő – címe is sugallja/állítja/bizonyítja, hogy az empátia nem feltétlenül jó, nem mindenekfelett hasznos, nem mindig szükséges, s gyakran nem is ahhoz a célhoz vezet, mint amire laikusként számítani bátorkodunk.

FELVILLANYOZÓ, IJESZTŐ ÉS SZOKATLAN 

könyv Fritz Breithaupt műve. Ha/amikor az olvasó beleszokott a kicsit száraz, néha tudálékosnak tűnő, s rafináltan pontos nyelvezetbe – szerzőnkre nem jellemző Byung-Chul Han könnyed olvasmányossága –, igazi aranybányára lelhet. (Azt már Klondike óta tudjuk, hogy az aranyásók élete nem csak móka és kacagás.) Ez a könyv erősen felforgatja azt, amit az empátiáról tudni vélünk, s azt is, amit az empátia kapcsán/ürügyén Steven Pinker nagyszerű és sokakat – mégis vagy éppen ezért? – vitára ingerlő munkája felmutatott.

„A kevesebb empátiával rendelkező emberek nem szükségszerűen erkölcstelenebben a többieknél. Ám hozzájuk képest szegényesebben érzékelik a világot. Ugyanakkor elképzelhető, hogy más területeken viszont jobbak az észleleteik…”

TÉZISEK DŐLNEK ROMBA, S TEÓRIÁK FOSZLANAK SEMMIVÉ 

vagy erősödnek meg Breithaupt vizsgálódása során, ami az empátia mibenlétén túl az empátia működését, túlműködést, kóros működését és esetleges káros hatásait ugyanúgy vizsgálja, ahogy az erkölcshöz és az emberséghez való viszonyát is.

ANGELA MERKEL ÉS DONALD TRUMP 

is vizsgálat tárgyává lesz AZ EMPÁTIA ÁRNYOLDALAI lapjain. Amellett, hogy – egy lehetséges/valószínű – választ kapunk Merkel menekültpolitikai fordulatának kulcspillanatára (lásd a fenti videót, ami valahogy nem került a magyar média látóterébe), azt is megérthetjük, ami megérthetetlennek tűnt ez ideig. Miként kerülhetett hatalomra Donald Trump az előző választások idején? Ha a könyv néhány nappal korábban jelenik meg, talán kevésbé izgultunk volna a szemünk előtt lezajlott Trump–Biden csörte kapcsán.

A GYEREKSZTÁROK SZÜLEI ÉS A „HELIKOPTERSZÜLŐK” IS 

vizsgálat tárgyává lesznek ebben a kötetben, s olyan – korábban általam nem is ismert – fogalmak is a helyükre kerülnek, mint az empatikus szadizmus és a manipulatív empátia. Breithaupt bizonyítja, hogy az empátia nem az a habos-babos jóság, aminek a hétköznapi szóhasználatunkban szeretjük. Az empátia nem mindig és nem mindenképpen hasznos. Példák sorával igazolja, hogy amikor felmérések kapcsán az empátia csökkenéséről beszélnek, akkor nem is biztos, hogy tényleg arról van szó. Illetve ha tényleg arról van szó, akkor egyáltalán nem biztos, hogy megoldandó problémával állunk szemben.

A könyv kapcsán talán még a Happy Dead Band méltatlanul kevéssé ismert dalának új értelmezési aspektusai is felmerülhetnek… Vagy, ha az nem is, de annyi bizonyossá válik, hogy az empátia tulajdonképpen nem is az, aminek gondoljuk. Más és több. Semlegesebb és veszélyesebb.