"A szív és az agy viszonya egyéni mérlegelés tárgya, de az érzelmek valójában a molekulák forgalmának szintjén dőlnek el." - a könyvből
Erről szól: "Ez a tudománynépszerűsítő, ismeretterjesztő cikkgyűjtemény 24 dolgozatomat foglalja magába. Az írások a természettudományok, főleg a kémia szakterületeinek legkorszerűbb témáit érintik, és a világban megjelenő aktuális kérdésekről tájékozódhat belőlük az olvasó." - A szerző előszavából.
Braun igazi tudós, aki csillogóan érdekesnek és szépnek látja a szakterületét, s lendületesen igyekszik ezt elmondani a laikus külvilágnak is. A téma kelepcéje, hogy a kémia nem nagyon sokak kedvence - az itt sorakozók olvastán viszont felötlik, hogy talán azért nem, mert keveset tudnak róla. Igen, az iskola - a dolog természetéből adódik, hogy a kötelező tantárgyakat a legtöbben csak letudni való feladatként tanulják, s e kényszer útját állja, hogy meg is szeressék. Braun itt betekintést ad a kémia izgalmas világába - messze másba, mint ami az iskolai tananyagban megmutatkozott, bár olykor valamelyest az is kell hozzá. Bőven hoz tudománytörténetet, annak színét és olykor fonákját.
Jó példa a címadó tanulmány. A világirodalom kb fele a szerelemről szól, ám annak kémiáját legfeljebb bűvszerekről, bájitalokról szólva hozza fel. Az is felvethető, hogy magatartásunk nagyrészt az érzelmeink összességén alakul, döntéseink jelentős része is, ám még a menedzsment szakirodalom is felettébb ritkán említi ebben a biokémiánk szerepét. Braun 'biokémiai materializmussal' szól itt a szerelemről. Ennek megfelelően, "A szerelem fokozatai és főbb molekulái" címmel hoz táblázatot, mondván: "A tudományos kutatás általában három fokozatra osztja a szerelmet: vágy, vonzódás és ragaszkodás. Az ingerület átvivő-szállító molekulák közül egyesek felelősek a vágyért, a többi határozza meg a szerelmi ragaszkodást és vonzódást." - ennyit a romantikáról! (Idézetek a könyvből, kiemelések tőlem.)
Ha visszagondolunk az elektronika és az informatika akárcsak 60 évvel ezelőtti fejlettségére, és összevetjük e maival, adódik, hogy 'sohase mondd, hogy lehetetlen!' Lehetne ez a mottója az Űrlifttel a csillagokig c. tanulmánynak is. Belőle idézve, általános érvénnyel:
"A címben szereplő űrlift még nem valósult meg, ezért egyesek még mindig a tudományos fantasztikum, a sci-fi kategóriájába sorolják. Azt is meg kell említenünk, hogy ha nem esik túlzásba, a sci-fi néha a tudomány előfutára, mert a gondolkodási folyamatot nem kötik gúzsba a mindenkori tudományos korlátok, így ha egy alkotónál az intuíció és a tudományos szakismeret egyensúlyba kerül, az eredmény működőképes, jövőbemutató koncepció is lehet. Arthur C. Clarke a kétkedőknek szánta a következő mondatot: »Minél valószínűtlenebb egy történet, annál közelebb állhat a valósághoz.«" Igen, ez maga Nagy Hamlet-sejtés, s az idézettek jó felvezetői a témának: kábeles űrliftet építeni, 35 ezer km-es nanocsőkábellel, márpedig a nanocső a hipermodern kémia egyik nagy ígéretéhez tartozik. "Az űrlift alapját képező kábel a megépítése után a centrifugális erő hatására függőleges marad. Ez képezi lényegében az űrlift alapgondolatát. A Föld egyenlítőjére horgonyozva a kábelt, az űrliftkábel kifeszítve marad nagy tangenciális sebessége folytán." Itt technikai részletek következnek, s belőlük adódóan "A kábelnek el kell viselnie az alulról (gravitációs) és a felülről (centrifugális) jelentkező erő feszítését." Elegánsan egyszerű, nemde? Csak egy 'apróság' kell hozzá: a megfelelő kábel. Ezért "Az űrliftkábel létrehozására alkalmazott anyagok milyensége az űrliftprojekt legfontosabb szempontját képezi." A fejlesztés valószínű célterülete pedig: "Új nyersanyagok közelmúltbeli felfedezése lehetővé teszi ilyen erős kábelek létrehozását. Teljesen új és kivételes fizikai tulajdonságok jelenhetnek meg akkor, amikor az anyag mérete a nanoskála felé csökken. A különböző nanoszerkezetek és a sokféle egydimenziós hálózat esetében különösképpen a nanocsövek nagyon jelentős helyet szereztek maguknak a legszélesebb körben tanulmányozott nanoanyagok között. A szén nanocsövek felfedezése és fejlődése reális lehetőséget jelent az űrkábel megépítéséhez." Ugye, milyen hihetetlenül izgalmas a mai kémia?
A fejezetcímek: • A megújulás varázsa • Gasztrokémia • Törvény és remény • Laborból laborba • Alakulás közben
Érdemes felfedezni, mi minden sorakozik mögöttük.
Néhány cím, ízelítőül: • Gioachino Rossini és a gasztronómia • Szupravezetés szobahőmérsékleten - Gyémántsatuval a »Szent Grál-vegyület« nyomában • Kémai kertek - Kemobrionika, a kémia új szakterülete • Egy kutatóvegyész gondolatai és aggodalmai • Anyagtudományi feszes készültség - A kínai katonai alakulatok 2000 éve