Oddný Eir – ahogy Björk is – izlandi, de ebből még nem következik, hogy az énekesnő lelkesedik a SZERELEM ÉS ROMOK FÖLDJE című könyvért. Pedig…

Izland – innen nézve – igazán rejtélyes csücske a világnak, talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy a sziget a „méretéhez illőnél” sokkal nagyobb szeletet ad hozzá ahhoz, amit globalizált világunk kulturális tereként határozhatunk meg. Oddný Eir például megkapta az Európai Unió Irodalmi Díját 2011-ben.

„Oddný Eir hiteles szerző, filozófus és misztikus. Naplót és fikciót sző össze. Úgy érzem, ő az író, aki a legjobban tudja kifejezni a mai női pszichét, és áthidalta a szakadékot a vidéki Izland és a nyugati filozófia között. Igazi úttörő!” – nyilatkozta Björk, és az, hogy ennyire lelkesnek tűnik, valószínűleg több, mint reklám. Nem csak a könyv sikerének és „izlandiságának” szól. Björk könyv iránti lelkesedéséhez érdekes adalék, hogy a két nő együtt dolgozott a Biophilia (2011) és a Vulnicura (2015) című Björk-albumok szövegein.

„Ezen az úton Dorothy Wordsworth, a híres romantikus költő, William Wordsworth húgának naplója a kalauzom. Az interneten akadtam rá erre a könyvre, és beleszerettem. Hihetetlenül izgalmas, pedig valójában nem szól semmiről. Ugyanakkor mégis sok mindenről szól. Megtudhatjuk például, hogy a bátyja az egyik vagy a másik nap hogyan aludt, este sokáig fenn maradt-e írni, vagy sem.” (121.oldal)

– írja Oddný Eir könyvének abban a fejezetében, melyben a cumbriai (Anglia északnyugati megyéje) eseményeket és gondolatokat rögzíti, s az olvasó ezzel a bekezdéssel – Björk lelkesedése mellé – még egy kulcsot kap az izlandi írónő könyvének befogadásához. Hiszen ez a könyv

NEM ADJA MAGÁT KÖNNYEN!

Oddný Eir könyve nem szól semmiről, és mindenről szól, valamiféle napló, ami pontosan rögzíti a helyeket és az időpontokat, bár az időpontok például nem dátumszerűen szerepelnek. A bejegyzések – melyek keletkezési körülményeiről is gyakran tájékoztatást kap az olvasó – idejét a legkülönfélébb kulturális utalások adják. Például: „Szent Swithun ünnepe”, „Mária Magdolna napja”, „Szent Egyed napja”, stb.. Az ilyen napok között, ahogy az egyéb, főleg izlandi kulturális utalások között a lábjegyzetek segítik eligazodni az olvasót.

PERSZE, NEM LENNE ÖSSZETETT A SZÖVEG,

ha a múltból fakadó kulturális utalások mellett nem jelenne meg a jelen. A személyes jelen, amiről nem mindig könnyű eldönteni, hogy mennyire személyes. Például „plüssnap”, „kancanap”, „a szőnyeges forrásmoha napja”, „DNS-nap”, „költöző madarak napja, az ék alakban repülés napja”…

Talán már ennyiből is kiderül, hogy nem egyszerű napló az, ami 2012-ben még az izlandi női irodalmi díjat is elnyerte.

ODDNÝ EIR FURCSA UTAKRA VEZETI AZ OLVASÓT,

s nem csak hogy furcsa utakra, de ráadásul sok helyen még a nyomokat is eltűnteti. A könyv szereplői például a legkülönbözőbb álneveken – gyakran állatneveken – bukkannak fel a lapokon. (Még az is lehet, hogy Björk is szereplője a kötetnek? Ha valaki azonosította, szóljon.)

MINDAZ, AMIT A SZÖVEG RÖGZÍT,

egy különleges és összetett utazás része, térben és időben is összekapcsolódik a múlt és a jelen, és ezek így együtt állnak össze hatalmas kérdőjellé a jövőre vonatkozóan. Az emberiség jövőjére, az írónő személyes jövőjére, és különösképpen Izland természeti és kulturális kincseinek jövőjére utaló kérdések sorakoznak (látszólag) kuszán, de mégis – inkább asszociatív mint logikus – rend(szer)ben.

A „TERET” JAVARÉSZT IZLAND ELDUGOTT, VIDÉKI TÁJAI ADJÁK.

Olyan tájak, ahol Oddný Eir ősei éltek laktak és nyomokat hagytak. Persze, a mai valóság nem ennyire zárt, így a szöveg helyei között ott van Cumbria, London, Párizs, Bázel…

AZ IDŐT, AZ ÍRÓNŐ JELENÉBŐL KIINDULVA

a múlt többféle síkja teszi összetetté. A „jelen” javarészt Oddný Eir személyes élete, tétova – egymás elfogadására irányuló – párkapcsolati kísérletezése, ami mellett helyet kap a testvéri szeretet, és a hatalmas családi múlt is… Régen halott nagy-nagybácsik és -nénik, világot megváltoztató déd- és ükszülők nyomait keresi Oddný Eir az izlandi tájban. Közben pedig régész bátyja segítségével elmerül az ezer évvel korábbi múlt megtalálásra váró relikviái között.

MIVÉGRE MINDEZ?

Miért érdemes az olvasónak követni ezt a távoli írónőt a látszólag katyvaszos szövegben? A válasz egyrészt maga a könyv, másrészt pedig pont annyira bonyolult, mint maga a könyv. De, mert ennyivel nem lehet megúszni, a SZERELEM ÉS ROMOK FÖLDJE attól jó és (talán!) fontos könyv, hogy a szerzője olyan utakat jár be, amelyeket mindannyiunknak fel kellene fedeznie. Persze, nem ott, Izlandon, hanem a saját koordinátarendszerünk szerinti térben/terekben és időben/időkben.

AMÍG A VILÁG NEM JUT ODA,

hogy mindenki – legalább fejben – elkészítse saját belső utazásának naplóit, addig Oddný Eir könyve, s a benne felvetett látszólag személyes kérdések fontosak lesznek/lehetnek. Közben persze tudjuk, hogy a világ soha nem jut el odáig…