Lassan szövődő filozofikus naplóregény, amely elgondolkodtat a kapcsolatainkról egymással és az anyafölddel egyaránt.

Az új kapcsolatát bizonytalan léptekkel felfedező írónő nem csupán szerelmi és családi életének alapjait kérdőjelezi meg, de a szülőföldhöz fűződő viszonyát is átértékeli. Kérdései éppannyira lényegesek, mint a rájuk adott válaszok. Hogyan teremthetünk otthont a szerelemnek? Hogyan alakítsuk úgy a személyes terünket, hogy közben fenntartjuk az intimitást és a partnerünk iránti vágyat? Hogyan térhetünk vissza a természetbe úgy, hogy ez a visszatérés nem a múltba, hanem a jövőbe mutat? A folyamatosan és intenzíven gondolkodó szerző naplója az apró részletektől a nagy kérdésekig terjed, gyönyörű mintázatot szőve a filozófia, a történelem, a régészet, az ökológia és az erotika elemeiből. Ez az egészen új, meghitt nyelvet használó mű megmutatja, hogy miként maradhatunk meg embernek a modern világban.

Ebben a gyönyörű, merengő kötetben naplóbejegyzések formájában gondolkodhatunk együtt Oddný Eir Ævarsdóttirral minden olyasmiről, amelyek mindannyiunkat foglalkoztatnak. Szerelem, szeretet, szülőföld, természet, egészség, vallások, család, emberi kapcsolatok, anyaság, ökológia, erotika, történelem, hagyományok... és miközben gondolatban bejárjuk a saját elménk rejtett és kevésbé rejtett zugait e kérdések mentén, az esszéjellegű kötet lapjain némi kontinentális kitérővel végig a gyönyörű Izland földjét látjuk: a fővárost, Reykyavíkot, a lávamezőket, az ezeréves völgyeket, ahol Európában elsők között tartottak parlamentáris gyűléseket. 

Rendkívül mélyen megismerhetjük Izland egyedi hagyományvilágát, a naplóbejegyzések kvázi fejezetekként működnek, a fejezetek címei pedig legtöbbször egy-egy ünnepnaphoz vagy hagyományhoz kötődnek, megismerhetjük közelebbről az ételeiket, étkezési szokásaikat, a kulturális életüket, ráadásul mindegyikhez vannak lábjegyzetek is, amelyek érdekes történelmi adalékokkal szolgálnak. Nagyon szeretem, amikor ennyire mély betekintést kapunk egy másik világ kultúrájába, mindezt ennyire alaposan. Szeretném ezért külön kiemelni a fordító, Patat Bence gyönyörű nyelvezetű munkáját, és a Typotex Kiadó munkatársainak alaposságát egyaránt. 

Bizonyára lesznek tudományos cikkek a világ összes ünnepnapjának eredetéről. És nekem is össze kellene állítanom a magam almanachját, amit aztán követni tudok. Az első csók, az első szerelmi bánat, az első lelkiismeret-furdalás, az első függetlenségi nyilatkozat, az első egész gondolat.

Kifejezetten jólesett ebben a hőségben a szöveg lassú, csendes, merengő folyása, a temérdek gondolat, amelyet megosztott velünk a szerző, és amely továbbgondolkodásra késztet. Megpendített bennem olyan gondolatokat, amelyek engem is rendkívül foglalkoztatnak: az emberi kapcsolatok, az ember helye a természetben, a jövő fenntarthatósága, hogyan váljunk egyre jobbá egyénként és fajként egyaránt? Nem hiszem, hogy ez utóbbira megtaláljuk időben a választ, attól tartok, vár még ránk a közeljövőben egy nagy kataklizma, és még azután sem biztos, hogy a túlélők társadalma képes lesz tanulni belőle és összefogni. De amikor nagy többségben a saját emberi, családi kapcsolatainkban sem tudunk rendet tenni, akkor mégis hogy várható el, hogy globálisan rádöbbenjünk arra: ez az egy földünk van, ez az egy bolygónk, amelyen mindannyian egy fajként élünk, és együtt, nem egymás ellen kéne tenni értünk és érte?

Oddný Eir Ævarsdóttir 1972-ben született Izlandon, a Sorbonne-on végzett. Bátyjával közösen vezetik az Apaflasa kiadóvállalatot. A Szerelem és romok földje c. könyvét 2011-ben jelölték az Izlandi Irodalmi Díjra, 2012-ben elnyerte az izlandi női irodalmi díjat, 2014-ben pedig az Európai Unió Irodalmi Díját.