Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2021
Oldalszám: 204 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-4931-58-4
Témakör: Művészetelmélet
Sorozat: Képfilozófiák

Eredeti ár: 3500 Ft
Webshop ár: 2625 Ft

KOSÁRBA
Mekkora kép!

Mi köze van Magritte festményének a kannibalizmushoz?

https://librarius.hu/
2022-01-19

És írt-e Shakespeare az anamorfózisról? Sok korábban fel nem tett kérdésre próbál válaszolni Orosz István könyve: MEKKORA KÉP!.

Nekem, a „humán műveltség” bűvöletében felnőve eltartott egy ideig, amíg rájöttem, hogy a „humán” és a „reál” mennyire szorosan összetartozik. Mint a borsó meg a héja! Vagy még inkább, mint a borsószemben lapuló két sziklevél. Innen már csak egyetlen aprócska lépés volt, hogy tudomány és a művészet közötti – néha élesnek tűnő – határ is légiessé, szinte nem-létezővé változzon. Erre a megszerzett tudásra erősít rá Orosz István legújabb kötete. Erre is.

Orosz István az egyik legizgalmasabb magyar képzőművész. Talán a leginspirálóbban használja fel a mára hagyományossá vált technikákat, s ezek segítségével hoz létre új és zavarba ejtő alkotásokat. Néhány éve, amikor felfedeztem, hogy íróként – esetenként szépíróként! – is jelentkezett, volt bennem némi gyanakvás… és nagy adag kíváncsiság. Nem kellett csalódnom, a betűvetést is azon a színvonalon intézi, mint a rajzolást!

A TYPOTEX KIADÓNÁL MEGJELENT LEGFRISSEBB, MEKKORA KÉP! CÍMŰ KÖTETE

egy esszégyűjtemény, melynek középpontjában az Orosz által kedvelt anamorfózisok, és a képzőművészettől kapott vizuális felfedezések állnak. Michelangelo, Leonardo, Dürer, Arcimboldo, Magritte, s azok a történelmi személyiségek, akik az itt emlegetettekhez kötődnek, például Shakespeare vagy Edgar Allen Poe… Koestler. Természetesen ebben a kötetben is helyet kap a Dürer által megrajzolt rinocérosz, de ebben az esetben nem csak Dürerről, a rinocéroszról, a korról, az „akkori és mai” látásról, de – talán – Orosz István íróiságának mozgatórugóiról is olvashatunk.

„…Dürer tényleg nem látott soha rinocéroszt, sőt, arról, hogy egy róla rajzolt vázlatot látott volna, nincs más bizonyítékunk, csak az, hogy a nyilvánvaló pontatlanságok ellenére is meglehetősen szabatos reprezentációját készítette el. A sosem látott, ám nyilvánvalóan létező állat lerajzolása során szembesülnie kellett a ténnyel, hogy a műalkotás és a valóság között éppúgy ellentét feszül, mint ahogy a valóság és a szavak között. Tudatosult benne, hogy a nyelvi megjelenítés és a képi ábrázolás ugyanannak a dolognak a vetületei, úgy is mondhatná, a valóság vetületei. A valóságé, amelyről némely görög auktor azt írta, hogy csupán ilyen vetületek révén közelíthetjük meg, sőt így sem igazán, inkább csak különféle árnyékok és tükörképek közt tapogatózhatunk. A »kézre álló« valóság, a szarvasbogarak, a denevérek, a tapsifüles nyuszik könnyedén megjelenített valósága egyszerre megkérdőjeleződött, illetve biztosabbnak tűnt a több irányból történő »koncepciózus« bemutatás, amelyre az új Rinocérosszal most első ízben vállalkozott. Protokonceptuális munka, juthat eszébe azoknak, akik jártasak a 20. század második felének művészetében, és képesek felidézni, mondjuk, a Kosuth-féle székügyet…”

A KÜLÖNÖS ÉS A KÜLÖNLEGES MEGRAGADÁSÁNAK ÉS

megragadhatóságának kérdése és „világba illesztése” lehet az, ami Orosz István a képzőművészt, a novellistát, az esszéírót mozgatja. Ezért van/lehet az, hogy a MEKKORA KÉP! című kötet írásai egytől-egyig hallatlanul izgalmasak. Bolyongások az emberi szellem rendezetlen „Wunderkammer”-ében. Ahol a tárgyak látszólag esetlegesen kerülnek egymás mellé, de az értő szem és a felgyűjthető ismeretanyag segítségével megteremthetők megmutathatók az összefüggések. Azok az összefüggések, melyek meglátásához

OROSZ ISTVÁN „SPECIÁLISAN KÉPZETT” LÁTÁSA KELL.

Orosz nem rugaszkodik el választott témáitól. Amikor vizsgálódása tárgyává teszi Shakespeare-t, nem arra jött rá, hogy a nagyszerű drámaíró titokban rajzolt volna. Hanem arra, hogy írásaiban olyan témák merülnek fel, melyeket a legjobb fordítók/értelmezők sem vettek észre. Shakespeare – ezt elég meggyőzően állítja elénk Orosz István – több helyen is írt az anamorfózisokról, csak akkoriban bizonyos szavak még mást jelentettek…

A „TILTOTT MÁSOLAT” CÍMŰ ÍRÁS EGY MAGRITTE KÉPPEL INDUL,

ezt tüzetesen megvizsgálva jut el Edgar Allan Poe-n keresztül Koestlerig, s egy egészen különleges történetig, melyben a – megszokottal ellentétben – a valóság másolta az irodalmat. Az Arthur Gordon Pym című regény – melynek francia kiadása szerepel Magritte festményén – „kannibál jelentéhez” (12.fejezet) kísértetiesen hasonló eset zajlott le majd’ fél évszázaddal később, 1884-ben. Sőt, még az áldozatot is ugyanúgy hívták, mint a regényben szereplő tizenhét éves hajósinast! Orosz István egészen különös és véres történetet bont ki egy festményből, amelyen első pillantásra az erőszaknak még az árnyéka sem szerepel. A kötet tanulmányairól általánosságban is elmondható, hogy

OROSZ ISTVÁN OLYAN MEGHÖKKENTŐ ÖSSZEFÜGGÉSEKET LÁT ÉS LÁTTAT,

amelyek valóságosak – vagy legalábbis megalapozottan feltételezhetők –, de egy más irányból közelítő kíváncsi elme nem fedezheti fel őket, legyen bármennyire is képzett és tájékozott. Ebből az irányból közelítve a kérdést egyértelművé válik nem csak az, hogy miért ír egy képzőművész, de az is, hogy hálásak lehetünk neki. Olyan gondolatfutamokat oszt meg az olvasóval, amilyenek más nem oszthatna meg.

Grozdits Hahó

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK