A vízben tükröződő képébe beleszerető Narkisszoszról szóló görög monda jól jellemzi az önszeretet ördögi körét. A nárcisztikus ember nem képes mély kapcsolatot kiépíteni másokkal, de mégis rájuk szorul, tőlük várja saját nagyszerűsége dicséretét. A pszichopata szintén kivételesnek gondolja magát, úgy érzi, rá nem vonatkoznak az erkölcsi szabályok. A többiekre eszközként tekint, ezért lelkiismeretfurdalás nélkül kihasználja, meglopja, sőt akár megöli őket. Ők már nem egyszerűen kellemetlen, hanem veszélyes emberek.

Mindannyian ismerünk kötözködő szomszédokat, dicsekvő iskolatársakat, pletykáló, áskálódó ismerősöket. Ha tehetjük, elkerüljük őket, de ha munkatársként, főnökként lépnek az életünkbe, erre nincs módunk.

A tudomány is foglalkozik a „sötét hármas” körébe tartozókkal, mindenekelőtt a beteges önimádókkal és a mások feletti hatalom megszállottjaival. A PTE Pszichológiai Doktori Iskoláján született tanulmánykötet a korszerű szakirodalom és saját kísérletek alapján ad áttekintést a problémakörről olvasmányos és gondolatébresztő stílusban.

A vízben tükröződő képébe beleszerető Narkisszoszról szóló görög monda jól jellemzi az önszeretet ördögi körét. A narcisztikus ember nem képes mély kapcsolatot kiépíteni másokkal, de mégis rájuk szorul, tőlük várja saját nagyszerűsége dicséretét. A pszichopata szintén kivételesnek gondolja magát, úgy érzi, rá nem vonatkoznak az erkölcsi szabályok. A többiekre eszközként tekint, ezért lelkiismeret-furdalás nélkül kihasználja, meglopja, sőt akár megöli őket. Ők már nem egyszerűen kellemetlen, hanem veszélyes emberek.

Mindkét tulajdonságnak van enyhébb és súlyosabb formája, ez utóbbi betegségnek minősül. Az érintettek nehezen gyógyíthatók, kevéssé reagálnak a terápiákra. Többé-kevésbé jól érzik magukat torz belső világukban, nincs betegségtudatuk.

A „sötét hármas” harmadik tagja csak a múlt század hetvenes éveiben került a pszichológusok érdeklődési körébe. Machiavelli 1513-as könyve, A fejedelem arról szól, hogyan kell megszerezni és megtartani a hatalmat. Tanítása szerint a cél érdekében figyelmen kívül hagyhatók a morális szabályok, hiszen a közembereket könnyű becsapni, s a hatalom érdekében ez meg is engedhető. A machiavellisták cinikusan, hideg fejjel manipulálnak másokat, jelszavuk: „a cél szentesíti az eszközt”. A cél pedig mindig az ő pénzük, hatalmuk.

Mindhárom típusra jellemző a korlátlan önzés, a társadalmi kapcsolatok hiánya vagy zavart volta. Viselkedésükről, motivációikról régen csak alkalmi megfigyelések alapján alkottak képet. Mára a szakemberek rendelkeznek olyan pszichológiai tesztekkel, amelyek kimutatják ezeknek a vonásoknak a meglétét és erősségét. Az ötfaktoros személyiségtesztben mindhárom csoport feltűnően alacsony pontszámot ér el a „barátságosság”-mutató tekintetében. Nem csoda, hiszen csak magukra figyelnek.

Az intelligenciatesztek esetében nem találtak náluk eltérést az átlagtól. Azt gondolhatnánk, a machiavellisták okosabbak másoknál, de még az úgynevezett „elmeolvasó” feladatokban sem teljesítettek kiemelkedően. A ragyogó intelligencia persze sikeresebbé teszi a manipulatív tevékenységet, jó példa erre Richelieu bíboros, e típus leghíresebb képviselője.

Modern természettudományi módszerekkel igazolható, hogy az eltérő viselkedés az agy felépítésének különbözőségére vezethető vissza. A narcisztikusok agyában például az úgynevezett szigetlebeny szürkeállománya kisebb, mint a kontrollcsoporté, és a működésében is vannak különbségek.

A „sötét hármas” elég nagy valószínűséggel örökíti tulajdonságait az utódokra. A kockázatkeresésre, impulzivitásra irányuló genetikai hajlam felelős a pszichopátia kialakulásáért. Ez a primer pszichopaták esetében nagyon magas. Ők a „báránybőrbe bújt farkasok”, akik vonzó külsejükkel, meggyőző modorukkal könnyű prédát találnak a környezetükben. A bűnügyi statisztikákban kis létszámú, visszaesőkből álló csoportként szerepelnek.

A másodlagos pszichopatáknál a genetikai determináció nem ennyire erős, ők egy elfogadó, szerető családba és közösségbe jól beilleszkednek, kockázatkeresésüket pedig hétvégi motorozással vagy egyéb hobbival élik ki.

A „sötét hármas” tagjai köztünk élnek, feltűnnek a szórakoztatóiparban, a tévés vetélkedőkben paradicsommadár-külsejükkel, érdekes személyiségükkel. Vannak, akik erős ambíciójuk, sikerorientáltságuk révén kiemelkedő teljesítményt érnek el a gazdaságban, az üzleti, sőt a tudományos életben. Hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak, de jobb, ha nem választjuk meg őket vezetőknek.