A virtuális egyetem kiépítésének szükségességére, elkerülhetetlenségére bőséggel hozhatók érvek, akárcsak a jóslatok alátámasztásához, amelyek annak esetleges egyeduralmáról és majdani működése mikéntjéről szólnak. Az érvgyűjtés folyhat az egyetemek vagy a kommunikációs eszközök kiváltotta emberi reakció történeti vizsgálata alapján csakúgy, mint a számítógép-használat által felvetett pszichológiai és szociológiai kutatások vagy a már működő távoktatási formák eredményeinek mérlegelésével. Magyarázatok, adatok, ötletek bőven akadnak ahhoz, hogy létrejöjjön egy történet, melynek végpontja a jövőbe fut, és a virtuális egyetem felvirágzását mutatja tanulságként. Arra is hamar fény derül, hogy ugyanazon predikció létrehozható ugyanazon tények különböző értékelésével.

Így például hihető Neil Rudenstein, a Harvard elnökének érvelése, miszerint "az internet struktúrái és munkamódjai, valamint az egyetemi tanítás és tanulás struktúrái és munkamódjai között nagyon szoros illeszkedés - egyfajta kritikus összezárulás - áll fenn", azaz "az interneten a diákok hasonló módon végezhetik a munkájukat, mint a hagyományos tanulás során (a könyvtárakban, osztálytermekben, előadókban, szemináriumokon, informális vitakörökben, laboratóriumokban, dolgozatok és beszámolók írása és szerkesztése közben)" (55-56.).

Ugyanígy elfogadható azonban Nyíri Kristóf gondolatmenete, aki a virtuális egyetemben részben éppen a forrásokhoz való visszatérés lehetőségét látja, amikor a középkori egyetem céljait és eszközeit hozza analógiaként. Rámutat ugyanis arra, hogy a középkorban a tudományos és a szakképzés között korántsem volt akkora szakadék, mint a mai hagyományos egyetemeken. A tudomány alapvetően mindig gyakorlati irányultságú volt, még ha ennek ténye az idők folyamán el is homályosult. A bölcsészettudomány feladata pedig eredetileg "a mindenkori új kommunikációs közeg sajátosságainak megismerése, azzal a célzattal, hogy az új ismeret a mindennapi életben - az üzletben, az oktatásban, a politikában - hasznosuljon." (141.). Nyíri szerint pedig úgy tűnik, az egyetemi képzéssel szembeni elvárások ma ismét ehhez hasonlók, s a virtuális egyetem képes lehet arra, hogy az új elvárásoknak megfeleljen.

A Virtuális Egyetem Magyarországon című kötet egyszerre enged betekintést az érvelések változatosságába és változásába egyrészt néhány témába vágó tanulmány felsorakoztatásával, másrészt Nyíri Kristóf 1997-től 2001-ig adott, egymás mellé állított nyilatkozatainak gyűjteményével, amelyek a magyar-amerikai közreműködéssel induló virtuális egyetem, az UNIWORLD filozófiájáról, tervezési és megvalósítási fázisairól tájékoztatnak. Az interjúk egymásutániságából szépen kirajzolódik az, ahogyan Nyíri Kristóf véleménye a szaporodó gyakorlati tapasztalatok hatására változik például az Internet English irodalmi magyar nyelvre tett lehetséges hatásáról, a "kőegyetem" és a virtuális egyetem egymásmellettiségének lehetőségeiről, a tanár és a tanulótársak face-to-face találkozásainak szükségességéről.

A könyv egésze, interjúkkal, tanulmányokkal és a UNIWORLD (http://www. uniworld.hu), valamint a Nyitott Egyetem (http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/) kurzusainak talán fölöslegesen papíralapúvá tett szemelvényeivel különös dologról tanúskodik. Arról, hogy az információs forradalom gyors fejleményei soha nem tapasztalt helyzetbe hozzák a gondolkodó, a világát értelmezni vágyó és ezért óhatatlanul jóslásokba bocsátkozó embert: teóriáit, magyarázatait a valóság eddig nem tapasztalt gyorsasággal falszifikálhatja. Ennek ellenére a történetképzés szükségessége természetesen nem vonható kétségbe, de úgy tűnik, hogy a gyors változások és azok beláthatatlan következményei okán fontosabb a virtuális egyetem kiépítésének és az Internet használhatóságának gyakorlati kérdéseivel foglalkozni.