Barátság: Egy ember legjobb barátja összegabalyodott a nagy szerelmével. Mindkettőjükkel szakítania kellett egy életre. Melyik a nagyobb veszteség?

"A barátság és a magány ugyanannak a társadalmi pénzérmének a két oldalát jelentik, és az egyikről a másikra váltogatva megyünk végig az életen. A kutatóorvosok az elmúlt évtizedben meglepődve észlelték, milyen drámai hatású lehet a barátság, nemcsak boldogságunkban, de egészségünkben, jóllétünkben és még abban is, hogy mennyi ideig élünk. Nem könnyen küzdünk meg az elszigeteltséggel. A barátság ugyanakkor kétirányú folyamat, mely mindkét féltől elvárja, hogy alkalmazkodjon a másikhoz, és szenteljenek időt egymásnak. Mindez a modern világban vált a legnyilvánvalóbbá. Amikor azt hittük, hogy a társas élet javulni fog, egyszerre szembetaláljuk magunkat a magány pestisével." - a könyvből (Kiemelések tőlem)

Typotex Ajánlóból: "A barátok jobban befolyásolják életminőségünket, mint gondolnánk. Robin Dunbar világhírű brit antropológus és evolúciós pszichológus könyve a minket körülvevő rokoni és baráti kapcsolati háló rétegeiről, a szűkebb-tágabb baráti körök méretének elménk által szabott határairól folytatott több évtizedes kutatást foglalja össze. Milyen támaszt várhatunk a barátainktól, és mennyi ideig marad meg egy barátság energiabefektetés nélkül? Miben más a rokonok szerepe? Különbözik-e az online világ a szemtől szembeni interakcióktól? Megbízhatunk-e idegenekben, hogy új barátokra tegyünk szert? Hány fős asztalnál tudunk értelmesen beszélgetni? Milyen neurobiológiai alapja van a férfiak és a nők eltérő barátkozási stílusának? A szerző elemzéseihez természetes kísérleti terepet kínáltak a telefonhívások és a közösségi médiumok adatbázisai, valamint az agyi képalkotó vizsgálatok. A tudományos kutatásokból származó felismeréseket személyes tapasztalatokkal, a különböző kultúrák sajátosságaival vegyítve a könyv pszichológiai, antropológiai és genetikai ismereteket ötvöz egyetlen varázslatos szövedékbe, lehetővé téve számunkra, hogy felismerjük szociális kapcsolataink hihetetlen komplexitását (és meglepően jótékony hatásait! - OP)."

Dunbarról a University of Oxford honlapjáról: az evolúciós pszichológia professzora, a Royal Anthropological Institute, a British Academy és az Association of Psychological Science (USA) teljes jogú tagja. A honlap hosszan sorolja akadémiai és tudományos pozícióit, tagságait szakmai és tudományos társaságokban, nemzeti és nemzetközi bizottságokban, szakmai kitüntetéseit, és az egyetemeket, ahol visiting professor státusban tanít.

Dunbar egy rendkívül figyelemre méltó ismertetéssel indít, egy, a legtöbbünk számára valószínűleg váratlan és nagyon fontos felismerésről. A Typotex igen jó összefoglalójához a továbbiakban ebből idézünk. "Az utóbbi két évtized orvosi irodalmának talán legmeglepőbb eredménye szerint minél több barátunk van, annál kevésbé valószínű, hogy betegségek áldozatai leszünk, emellett tovább is élünk." (Idézetek innentől a könyvből,) Egy kutatást idéz arról, milyen hatása van a társas kapcsolatoknak, illetve a magánynak az életesélyeinkre. "A kutatás 148 vizsgálatot tekintett át, és néhány igazán lenyűgöző bizonyítékot tárt fel. A 148 vizsgálat több mint 300 ezer pácienst érintett. Ez minden elvárás szerint rendkívül nagy elemszám, és azt jelenti, hogy az eredmények feltehetően meggyőzőek. Másrészt, igencsak lényegre törő vizsgálódásról van szó; kimeneti változója, hogy az illető élve marad-e, vagy sem. Az elemzésbe az orvosilag közkedvelt összes kockázati tényezőt felvették. Beletekintettek továbbá az alany néhány társas mutatójába is: Nős vagy egyedülálló? Mennyire vesz részt társas tevékenységekben? Hány barátja van? Mennyit foglalkozik a barátságaival vagy azzal a tágabb közösséggel, amelyben él? Magányosnak vagy társadalmilag elszigeteltnek érzi-e magát? Hogy látja, mennyi érzelmi támaszt kap másoktól? Az volt a nagy meglepetés, hogy a túlélés esélyét, különösen szívroham vagy agyvérzés után, leginkább a társas mutatók befolyásolták."

"A legjobb előrejelzések azok voltak, amelyek szembeállították a társas támasz magas, illetve alacsony gyakoriságát, valamint azt mérték, hogy mennyire integrálódott a személy a társas hálózatokba és a helyi közösségébe. E mutatónál a magas érték 50%-kal is növelte a túlélés esélyét. [A kockázati tényezők közül] egyedül a dohányzás abbahagyása bírt még ekkora erővel."

"Egy másik vizsgálatában azt elemezték, milyen hatása lehet a magánynak olyanoknál, akik már elérték a 60. életévüket. Mintegy 3,5 millió ember adatai, átlagosan hét évig tartó lekövetésekkel azt mutatták, hogy a halál esélyét nagyjából 30%-kal növelte a társas elszigeteltség, a magányos élet és az egyedüllét érzése."

"A Dán Nemzeti Közegészségügyi Intézetben 38 ezer 50 év feletti személyt vizsgáltak. Azt találták, hogy azok, akiknek több közeli barátjuk volt és/vagy aktívabban bekapcsolódtak helyi egyletekbe és szervezetekbe, sokkal alacsonyabb depressziót éltek át, mint akik kevésbé voltak társasan beágyazva."

A fejezetekből: • Miért fontosak a barátok? • A Dunbar-szám • Agyunk segítségével szerzünk barátokat • A barátság körei • Barátaink az elménkben • Az idő és az érintés mágiája • A barátság nyelvei • A hasonszőrűek szeretete és a barátság hét pillére • Miért lesz vége a barátságoknak? • A barátságok, miközben öregszünk • Barátok online.