Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Kiadás: 2022
Megjelenés: 2022
Oldalszám: 256 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-4931-99-7
Témakör: Filozófia

Elfogyott

Lehetséges világok
Modális metafizikai tanulmányok

Létezik olyan lehetséges világ, amiben Orbán Viktor nem miniszterelnök, hanem elektron?

https://qubit.hu/
2023-4-2

A legtöbben úgy gondoljuk, hogy a világ eseményei alakulhattak volna másként, mint ahogy aktuálisan alakultak: lehetséges az, hogy Magyarország fővárosa nem Budapest, hanem egy másik város. Sokan talán abban is egyetértenének, hogy a logikai és matematikai kijelentések ezzel szemben szükségszerűek, azaz nem lehetséges például az, hogy 2+2 az ne 4, hanem 5 legyen. Ezek bizonyos módok, ahogy a tények állhatnának, az ezeket leíró mondatokat pedig modális kijelentéseknek nevezzük. De – intuitív jelentésén túl – mit értünk pontosan azon, hogy lehetne, vagy éppenséggel nem lehetne másmilyen a világ? Ezt a legegyszerűbben a lehetséges világok fogalmával elemezhetjük: valamennyi lehetségességről, lehetetlenségről vagy szükségszerűségről szóló állításunk lefordítható erre a technikai nyelvre. Például a fenti mondatok úgy, hogy „van olyan lehetséges világ, amelyben Magyarország fővárosa nem Budapest” vagy „2+2 minden lehetséges világban 4”. Ez főként a nyelvészek és logikusok számára kényelmes eszköz, mert a „világ” fogalmát precízen határozhatják meg és így többek között tisztázhatják a hétköznapi modális állítások jelentését is.

Az eljárás azonban bizonyos filozófiai problémákat von maga után. A Kocsis László és Tuboly Ádám Tamás szerkesztésében nemrég megjelent Lehetséges világok: modális metafizikai tanulmányok című esszégyűjtemény ezekről a kérdésekről és a rájuk adható válaszokról szól.

A modális realizmustól a modális fikcionalizmusig

A kötet két nagyobb tematikus egység köré szerveződik, amelyeket a szerkesztők egy-egy átfogó tanulmánnyal vezetnek be. Az első rész a lehetséges világok metafizikájáról szól, vagyis arról, hogy egyáltalán mik is a lehetséges világok. A problémának természetesen több – egymással inkonzisztens – megoldása van, ezeket a kötet négy – mára klasszikusnak számító – tanulmánya szépen reprezentálja. David Lewis genuin modális realizmusa erre egészen megdöbbentő magyarázattal szolgál, álláspontja szerint ugyanis a lehetséges világok konkrét fizikai létezők, tehát végső soron a mi világunk is csak egy a sok közül. Lewis szerint ugyanakkor a világok egymástól téridőben szigorúan elválnak, tehát nem tudjuk semmilyen módon megközelíteni de még csak megfigyelni sem azokat. A világok sokaságának feltételezése a legtöbb filozófus számára nem tűnik plauzibilis javaslatnak, Alvin Plantinga ezért azzal az ötlettel állt elő, hogy tekintsük a világokat absztrakt entitásoknak, ezt az elgondolást ersatz lehetségesvilág-realizmusnak nevezzük. A részletek tekintetében egy ilyen álláspont sokféleképpen kivitelezhető, Plantinga szerint a lehetséges világok körülmények maximális és konzisztens halmazaként határozhatók meg. Lewis és Plantinga szerint a lehetséges világok valóban léteznek – köztük a nézeteltérés abban mutatkozik meg, hogy mi a természete a világoknak –, ám ezt nem mindenki tudja elfogadni. David M. Armstrong szerint a modális állításaink csak látszólag referálnak, de valójában nem létező dolgokról szólnak. Armstrong magyarázata szerint a modális állításokat pusztán az aktuálisan létező dolgok újrakombinálásával alkotjuk meg, álláspontját ezért kombinatorizmusnak nevezzük. Végül, Gideon Rosen modális fikcionalizmusa szerint a lehetséges világok egyszerűen fikciók, abban az értelemben, ahogyan Harry Potterről vagy Sherlock Holmesról szoktunk beszélni. Rosen szerint ezzel az analógiával elkerülhetők a nemkívánatos metafizikai elköteleződések, ám továbbra is használhatjuk a lehetséges világokról szóló diskurzust, ahogy könyvekről vagy filmekről is értelmesen beszélhetünk. A szakasz elején Tuboly tanulmánya világos és élvezhető formában foglalja egységes keretbe ezt a négy álláspontot, bemutatva azok előnyeit és hátrányait egyaránt, megkönnyítve a cikkek önálló feldolgozását.

„Magyarország fővárosa lehetne Pécs”

A második nagyobb tematikus egység a világokon átívelő azonosság problémájával foglalkozik, és szintén négy tanulmányt mutat be. Az ugyanis csak az első lépést jelenti a modális kijelentések jelentésének tisztázásához, hogy megválaszoljuk azt a kérdést, hogy mik a lehetséges világok, mert valamit arról is mondanunk kell, hogy egyáltalán mi az, amiről állításokat teszünk. A lehetséges világok elmélete szerint ugyanis az teszi igazzá azt a mondatot, hogy „Magyarország fővárosa lehetne Pécs” hogy tényleg létezik egy olyan világ, amelyben aktuálisan Magyarország fővárosa nem Budapest, hanem Pécs – de gondolhatjuk-e azt, hogy e másik világban létező Magyarország és másik világbeli Pécs azonos a mi világunkban található létezőkkel?

Ha nem, akkor az álláspont potenciális problémáknak van kitéve. Roderick M. Chisolm tanulmányában néhány konkrét problémát fogalmaz meg a világokon átívelő azonosság tézisével kapcsolatban. Lewis genuin modális realizmusa ugyanakkor egyszerűen zárójelbe teszi a problémát, meglátása szerint ugyanis nem arról van szó, hogy a különböző világokban létező, „Magyarország”, „Pécs” vagy „Budapest” névvel illetett létezők azonosak lennének egymással, mert a reláció inkább a hasonlóság, ami gyengébb és más természetű. Plantinga vonatkozó tanulmánya az egyedi létezők esetleges és lényegi tulajdonságaival foglalkozik. Némileg elnagyoltan, esetleges tulajdonságnak azt nevezhetjük, ami megváltozhat amellett, hogy a szóban forgó létező megőrzi az azonosságát: Orbán Viktor hajszíne például lehetne szőke is, ám ettől még ő ugyanaz az ember maradna. Ezzel szemben a lényegi tulajdonságok nem változhatnak meg anélkül, hogy a létező elveszítené az önazonosságát, például, intuitív módon úgy gondoljuk, hogy a fajhoz vagy fajtához tartozás ilyen: Orbán Viktor nem lehetne más, mint ember, tehát ha valaki azt mondaná, hogy „Orbán Viktor egy elektron”, akkor valószínűleg már nem Magyarország miniszterelnökéről beszélne. Ez pedig előrevetíti, hogy a tulajdonságok lényegi vagy akcidentális mivolta releváns tényező az azokat példázó egyedi létezők azonosítása során, kiváltképp akkor, ha világokon átívelően kívánjuk az egyes individuumokat meghatározni. Végül, Allen Hazen technikai megközelítésű tanulmánya szemantikai kérdésekkel foglalkozik, fókuszálva többek közt a hétköznapi beszédmód (ti. „lehetséges az, hogy x”) lehetségesvilág-beszédmódra történő fordítása (ti. „van olyan lehetséges világ, ahol x”) során felmerülő nehézségekkel. A tanulmányokat Kocsis vezeti be egy átfogó esszével, érintve valamennyi releváns témát a feldolgozásukhoz.

Magyarországon nincs könnyű helyzetben az, aki nem olvas idegen nyelven, ám érdeklődik a filozófiai problémák iránt: sajnos a cikkek többsége kizárólag angolul érhető el, gátat szabva ezzel a tudás terjedésének. És bár már szerencsére vannak kiváló tankönyvek vagy szöveggyűjtemények általános témákról – mint például a tudományfilozófiáról, a kontinentális filozófiáról, vagy akár a filozófia egészéről – azok, akik egy szűkebb problémában szeretnének elmélyedni sokszor ütközhetnek nyelvi korlátokba. De szakértőként számomra is örömteli érzés volt az anyanyelvemen olvasni mára már klasszikusnak számító tanulmányokat, felidézni eszmetörténeti jelentőségű gondolatmeneteket. Kocsis László és Tuboly Ádám Tamás szerkesztett kötetét ezért bátran ajánlom laikusoknak és a témában jártasabb professzionális filozófusoknak egyaránt.

A cikk az MTA Lendület Értékek és Tudomány Kutatócsoport támogatásával készült. A szerző és a kötet szerkesztői is a csoport munkatársai.

Dombrovszki Áron

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK