Az erdő örök időktől itt áll, és bár sokat változott, ha kicsit megkaparod a talaj felső rétegét, még most is megtalálod első lakóinak lábnyomát.
Anja Mugerli

Nem emlékszem, hogy olvastam-e már szlovén szerzőtől, de olyan szlovén szerzőtől szerintem biztosan nem, akinek a novelláskötete az Európai Unió Irodalmi Díjával lett kitüntetve.
A borítón egy méhkaptárból figyelünk egy családot, aki erdei közegben, a vízben áll. Sejtelmes látomás. Nagy érdeklődéssel lapoztam fel Anja Mugerli könyvét, A méhcsaládot.

Finom, sárga húsú almák, savanyú illatban úszó levegő, két alma között megbújó tragédiák.

Maga a sűrű remegésű lapok, akár a kaptárház, ahol édeskés illat terjeng. Suttognak a szavak, figyelmeztet, magánügyet oszt meg, csakis mi halljuk. Ezer fullánk fúródása a bőrbe.

Tehénkolompok hangja, szőrös birkabundába öltözött emberek, farsangi hangulat, napfényben megvillanó új bőrcipő.

Ha hiányzik a palettádról a vörös, mert elhasználtad a pipacsokhoz, akkor menj el Dél-Amerikába egy marék bíbortetűért. Annál szebb vöröset sehol nem fogsz találni.

Avar és nyirkos föld illat, gyönyörű sorok halmaza, amik bár fájdalomtintával vannak átitatva, mégis imádtam. A hangulatteremtés könyve, az emlékek torkon ragadása! Zseniális! Figyelni fogom Anja Mugerli munkásságát! A novellák közül Az almabolond volt az abszolút kedvencem.
Joó Katalin

Azon kapom magam, hogy mosolyogva nézek ki az ablakon. Az ablaküvegen látom a tükörképemet, és ráébredek, hogy a mosolyom nem boldogságot sugároz, hanem valamiféle nosztalgia lappang benne valami iránt, ami nincs többé.