Felcsillant a szemem, amikor megláttam ezt a kötetet a @Typotex_Kiadó újdonságai között.

Egyrészt nagyon kedvelem az Európai Unió Irodalmi Díját elnyert köteteket, másrészt pedig szerintem még soha nem olvastam szlovén szerzőtől.

Ez utóbbi állításom, mint ahogy később utánanéztem nem teljesen fedi a valóságot, ugyanis még egy másik évezredben, gyerekként olvastam Branko Hofman: Ringo Star című könyvét, melynek szerzője történetesen szlovén, bár akkoriban még jugoszlávként aposztrofálták.

Anja Mugerli novelláskötetének databjai nem éppen szívderítő történetek, a hét novella mindegyike olyan családokról szól, amelyeket így, vagy úgy megtépázott az élet.

Szomorkás hangulatuk ellenére mégis magukkal ragadnak ezek a folklórelemekben bővelkedő természetközeli kis mesék. Bár a szereplők életkora, élethelyzete, időbeli és térbeli elhelyezkedése is más és más, mindegyik történet szomorú valóságát átszövi valami egyszerre borzongató és megnyugtató misztikus szál.

Egyik kedvencem Az almabolond, amely a modern városi nő család és gyermek utáni vágyának meséje, ahol az almát kínáló boszorkány egész más színben tűnik fel, mint a klasszikus Grimm mesében.

Hasonlóan tetszett A cipő című történet, amely a testvéri szeretet és féltékenység ambivalenciájának örök dilemmáját dolgozza fel.

Kiemelném még A tó című záró novellát, amely az idő múlásával való szembenézés és az elengedés nehézségeinek feszültségekkel teli elbeszélése.

A karcsú kötet egy érdekes, alternatív mesevilágba kalauzolja az olvasót, ahol olykor nagyon otthonosan, olykor viszont kifejezetten kényelmetlenül érezzük magunkat.