Mint Patkós András korábbi írásaira, erre a kötetre is jellemzõ, hogy átüt rajtuk a szerzõ fizika iránti lelkesedése, sõt, szenvedélyes szeretete. Ez a könyv azonban még többet kínál ennél, mert sok önéletrajzi elemet mutat, tehát még inkább személyes, és épp ezért rendkívül érdekes. Magyarázkodás helyett jobb a tartalomjegyzék fõbb sorait idézni:
I. rész: Úti kalandjaim a fizikával
• Bécsben és Balatonfüreden Marx Györggyel: szabad levegõt szippantunk
• Koppenhága: magamra találok a Niels Bohr Intézetben
• A szovjet/orosz kapcsolat: Tbiliszitõl Csernogolovkáig
• Budapest: vendégek és hazajárók
II. rész: Kalandok túl a fizikán
• Kvantumutazások, avagy létezik-e szabad akarat?
• A szaktanári kiválóság útjait keresve
• Fizikusok bolyongása a történelemben
A könyv – a tudományos írásmûvek bevett szokását követve – tartalomjegyzékkel indul, ami azonban a címszavakon kívül az egyes fejezetek 10-15 soros kivonatát is tartalmazza. Ezt rövid ajánlás („Útravaló”) követi, majd elindul a könyv érdemi része.
Az elsõ, sok életrajzi adatot tartalmazó rész több szempontból is nagyon érdekes, letehetetlen olvasmány. Az ELTE-n végzett fizikus, fizikatanár olvasó némi nosztalgiával ismerhet tanáraira, gyakorlatvezetõire a név szerint említett kollégákban. Némelyikük neve monogrammos rövidítéssel szerepel, ezt mindig izgalmas megfejteni. Azután, átsugárzik az íráson az a mély tisztelet, amellyel Marx György felé fordul a szerzõ, és ami néhai Marx professzort a jelen sorok írója szerint is megilleti. Izgalmas olvasni a sok világhírû fizikus nevét, akik Patkós András fiatal korában – többnyire Marx György iniciatívája nyomán – Magyarországon jártak, vagy akikkel Patkós külföldi útjai során  találkozott, és akiknek a nevét a késõbben született kollégák a tankönyvekbõl ismerhetik (Richard Feynman például). A könyv értékét tovább emelik a gazdag illusztrációk: fényképek és más, írásos dokumentumok sokasága.
Példaként egy konferenciafotót emelnék ki: az 59. oldalon látható ülõ csoportképet, amelyen Bohr, Heisenberg, Pauli, Gamov, Landau, Kramers és Teller ismerõs arca látható Koppenhágában. Koppenhága más szempontból is fontos a könyvben: Patkós András fiatal korában megilletõdve lépett be a Niels Bohr Intézet kapuján, ahová, nevet szerezvén magának, késõbb is többször kapott meghívást. A szovjet/orosz kapcsolatot külön fejeztet ismerteti. Ebben elsõ kézbõl értesülünk az ottani fizikai kutatás hallomásból ismert nagyságáról, valamint a szovjet rendszer visszásságairól. És, sajnos, a rendszer szétbomlása utáni kálváriáról is, amit sok kiváló fizikus külföldre menekülése fémjelez…
De Patkós András írása nem egyszerû, szokásos tudománytörténeti dokumentum. Személyes véleményén, szemléletén túl, a második részben a szerzõ több meglepetéssel szolgál. Mert ki ne lepõdne meg azon, hogy Hamvas Béla (akit misztikus írásai miatt lehet szeretni vagy nem szeretni) Karnevál címû kötete egyik fejezetének kvantummechanikai vonatkozásai jelenítõdnek meg, meggyõzõ erõvel… Azután, a szerzõ sokunk által  közvetlen közelrõl is megtapasztalt tudománypolitikai és tantárgy-pedagógiai erõfeszítései kerülnek említésre. Summa summarum, a könyv lebilincselõ olvasmány.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek, akit érdekel a fizika, a fizikatörténet, és ezek társadalmi vonatkozásai. Bárcsak több ilyen fajsúlyú és igényességû írás születne a továbbiakban is!
Surján Péter
ELTE TTK Elméleti Kémia Laboratórium