Bérczi Szaniszló 1978-ban megjelent klasszikus, 1995-ig öt kiadást megért „Planetológia” című műve után közel három évtizeddel jelent meg ismét magyar nyelvű összefoglaló munka a bolygótudományok vonatkozásában. Címe is pontosan ez, „Bolygótudomány”, amit „Vulkánok, gleccserek, folyókés tavak a Földön kívül” alcímmel látott el a szerző. Aki nem más, mint a kutatóként és tudományos népszerűsítőként is jól ismert Kereszturi Ákos földrajztanár, geológus, a földtudományok doktora. Aki ugyan a könyv megjelenését támogató Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) CsillagászatiIntézetének tudományos főmunkatársa, ellenben képesítése(i) jól példázzák azt a hazai szakmai közegre jellemző – a nemzetközi tendenciákat követő – helyzetet, miszerint a naprendszerbeli kutatások esetében felülreprezentáltak a planetológiai témákkal foglalkozó földtudományi szakemberek. A kiadó, a Typotex szokásosan gondos és letisztult kiadványt adott olvasói kezébe az „Új tudományos zsebkönyvtár” sorozat „Matematikai és természettudományok” témakörében. Kereszturi 2023-as munkája A/5-ös méretű puha borítós nyomtatott, valamint e-könyv formátumban egyaránt elérhető, 240 oldalon, fekete-fehér illusztrációkkal.

A szerző bevezetőjében maga is visszautal Bérczi Szaniszlóra, miszerint a planetológia a földtudományok egyfajta kozmikus kiterjesztése. Hivatkozza továbbá az interdiszciplináris szakterület (Hédervári Péter és Zerinváry Szilárd melletti) negyedik hazai apostolát, Illés Erzsébet a következőképp: a korábbi földi képződmények ismerete az űrtevékenység révén nyert naprendszerbeli spektrumot. A könyv megközelítése összehasonlító planetológiai szemléletű, a rendelkezésre álló terjedelem miatt értelemszerűen generalizáló, áttekintő jellegű, és ahogyan a szerző írja, az elmúlt két évtized kutatási eredményeire alapoz. Konkrétan azokra a képződményekre és folyamatokra, amelyek mind Földünk, mind a Naprendszer (valamelyik) szilárd felszínű égitestjén (bolygón, holdon, törpebolygón, kisbolygón, sőt üstökösmagon) egyaránt előfordul, és ezáltal párhuzamba állítható; vagy éppen olyan unikális képződményekre, melyeket (egyelőre) csak egy-egy adott égitesten ismerünk, de későbbi kutatások jó eséllyel megtalálhatják naprendszerbeli megfelelőiket.

Ahogyan a könyv alcíme is részben felsorolja, a „Bolygótudomány” külön alfejezetekben foglalkozik a tektonikus felszínformákkal, a vulkanizmus kérdéskörével, az impakt kráterekkel, a széleróziós folyamatokkal, a felszíni folyadékokkal, a glaciális képződményekkel, a lejtős tömegmozgások következményeivel, a felszínt takaró regolittal, továbbá egyes, a mai nómenklatúra szerint egyelőre besorolhatatlan geomorfológia alakzatokkal.Mindezt Hargitai Henrik planetológus és Szabados László csillagász lektorálása mellett egyszerre teszi szakmailag kikezdhetetlen módon, ugyanakkor a minőségi ismeretterjesztés iránt érdeklődő olvasók számára olvasmányos formában. A kötet így akár kiválóan alkalmazható az oktatásban és a tudományos népszerűsítésben is.