Martos Gábort már ismerjük. MŰKERESKEDELEM - Egy cápa ára c. könyvéről (Typotex, 2013.) a Hírlevél 2013/17. számában szóltunk, "Ilyet én is tudok" - Sokmilliós művek kalapács alatt c. könyvéről (Typotex, 2018.) a 2019/11. számban. Mondhatni e két mű remek előtanulmány ahhoz is, hogy kevésbé szédüljünk az e mostani könyvében szereplő döbbenetes számoktól, s értsük, egyáltalán miként születhetnek ilyen árak.

Hogy jobban értsük: van néhány pici papírtárgy, amelyek piaci értékét ma egyenként 1 millió angol fontra becsülik (forrás: Wikipedia). Ő a híres Kék Mauritius bélyeg. Döbbenetes értékét az adja, hogy a gyakorlat - túl azon, hogy minden bélyeggyűjtő álma - roppant keresett befektetési eszközzé avatta, ezért tulajdonosai joggal remélhetik, hogy piaci értékük tovább emelkedik. Így alakulnak a műkereskedelem árai is. Jellemző minderre, hogy ha egy alkotó művei iránt már van kereslet, azok piaci ára a halálával rendszerint nagyot ugrik - mert ezzel lezárult a kínálat bővülése.

A Typotex ajánlójából: "Martos Gábor új kötetében világhírű remekművekkel ismerkedhetünk meg, és az értük kifizetett óriási, a hétköznapi ember számára már-már értelmezhetetlenül hatalmas összegekről olvashatunk - aukciótörténeti és pénzügyi megvilágításban. Sokak számára talán ellenszenves lehet e magasztos művészeti alkotásokat olyan földhözragadt értékmérővel párhuzamba állítani, mint a pénz. Pedig hát, ahogyan az impresszionista festőművész, Renoir fogalmazott egy közismert bonmot-jában: »Az egyetlen barométer, amely jelzi a festészet értékét, az árverési csarnok.« S miközben ez az ár kifejezi a gyűjtők csodálatát, semmit nem von le az alkotások művészi értékéből, ha úgy tetszik, a szépségükből. Legfeljebb csak - egyfajta sajátos, 'piaci' módon mérve - megerősíti." (Renoir talán szarkazmusnak szánta idézett szavait. Totálisan monetarizált világunkban azonban a műalkotások sorsa is kettéválik: egyrészt a művészetek megtestesítői, amit már látni is örömforrás, s még sokkal inkább birtokolni, másrészt befektetési eszközök, amelyeknél a művészi értéknél már sokkal fontosabb a várható áremelkedés. A 20. század ebben is nagy innovációt hozott: mi mindent lehet a piac által elfogadott 'műalkotásként' eladni, s ezzel befektetési eszközzé avatni. Remek és döbbenetes képet adnak erről Martos előző könyvei. - OP)

Typotex: "A szerző a világ műkereskedelmének elmúlt háromszáz évén át vezető útra hívja az olvasót, hogy bemutassa egy adott kor éppen legdrágább műalkotásait. Harminchét árverési rekordot, harminchat tételt - egy kép kétszer is a legdrágább lett -, harmincnégy festményt, egy grafikát, egy szobrot, tizennyolc alkotót, valamint néhány magánüzlet során született csúcsárat hozó adásvételt és azok főszereplőit vonultatja fel a kötet oldalain. A műalkotások mellett festők, szobrászok, uralkodók, arisztokraták, egyházi méltóságok, iparmágnások, mecénások, politikusok, műgyűjtők, műkereskedők, galeristák e könyv szereplői. De mindenekelőtt a számtalan érdekesebbnél érdekesebb, izgalmasabbnál izgalmasabb történet. Kimagasló csúcsok - már ami a műtárgypiacot illeti."

Szóljon innentől Martos: Bevezetőjében felteszi a kérdést: "Mióta is létezik a világban egyáltalán műkereskedelem?" " Erre csakis az lehet az igazsághoz minden bizonnyal a lehető legjobban közelítő válasz: nyilván azóta, amióta művészet létezik." Érdekes és tanulságos gondolatmenettel fejti ki állítását, amelyben megjelenik az első ismert műtárgy árverés is Kr. e. 146-ban.

"2014-ben jelent meg egy angol nyelvű tanulmány, amely állítja, hogy az első nyilvános műkereskedelmi eladás, amellyel kapcsolatban kijelenthető, hogy az ott eladott festmény lett az addigi legdrágábban elkelt műalkotás a világon, 1701-ben történt egy amszterdami árverésen. Ezt kiegészítve a 2014 óta eltelt időben született további topleütések adataival kialakult egy lista, mikor melyik műalkotás viselte éppen »a világ árverésen legdrágábban elkelt műtárgya« kitüntető címet." Martos ezt követően elmagyarázza, a szerzők 2014-ben milyen vizsgálati-kutatási elvek alapján állították össze a tanulmányukban közölt és - amint hangsúlyozza, kizárólag közgazdasági szempontok alapján elemzett - toplistát.

Ő maga, ahogy írja, "ebben a könyvben már nem közgazdasági, hanem kifejezetten művészeti-műkereskedelmi szempontok felől vizsgálva" mutatja be "az 1701 óta mindenkori legdrágább alkotások" máig tartó 'toplistájának' 36 alkotását. És "mielőtt megismernénk ezt a - 2014-től, vagyis a tanulmány megjelenésétől máig tovább kiegészített, továbbá a 20. században a nyilvánosságot kapott magánüzletekben (vagyis nem nyílt árverésen - OP) az éppen aktuálisan legmagasabb áron gazdát cserélt műtárgyakat is tartalmazó - listát, nézzük meg, hogy pontosan mivel is találkozik majd az olvasó a következő oldalakon." Ebből:

"Amennyiben ismert, megadom a helyet is, ahol az alkotás ma található. A minden egyes új rekorderről kiállított 'adatlap' után röviden bemutatom az adott munka szerzőjét, az alkotás keletkezési körülményeit, igyekszem feltárni, hogy korábban, illetve esetleg az aktuális rekord-eladáshoz képest később még hol, mikor, kik és kinek adták-vették a képet, alkalmanként mennyiért, illetve hogy alkotója művei ezen az egykor éppen csúcstartó alkotáson kívül általában hogyan szerepelnek a mai műtárgypiacon. Mindeközben természetesen bőven esik majd szó különböző árverezőházakról, galériákról, műkereskedőkről, műgyűjtőkről és műgyűjteményekről, az adott alkotásokhoz kapcsolódó történetekről... Legvégül pedig egy rövid fejezetben bemutatom a modern kori magyarországi árverések történetének mindenkori legmagasabb összegű leütéseit is."