Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2006
Oldalszám: 200 oldal
Formátum: B/5, fűzve
ISBN: 978-963-9664-25-8
Témakör: Kommunikáció
Sorozat: Kommunikációkutatás

Eredeti ár: 2500 Ft
Webshop ár: 1875 Ft

KOSÁRBA
A szöveg fogalma

Szövegek között

Élet és Irodalom
2007. június 22.

Bár a hazai kognitív pszichológia és nyelvészet, valamint a szociálpszichológiai orientációjú narratív pszichológia (az előbbiekre Pléh Csaba, az utóbbiakra László János munkái adhatnak jellemző példát) régóta foglalkozik a szövegek és elbeszélések megismerésben betöltött szerepével, működésével, mind ez idáig - feltehetően részben a magyar társadalomtudományos "piac" egészen apró mérete miatt - a kognitív orientációjú szövegkutatásnak mégsem alakult ki itthon markáns, jól körülhatárolható kutatói bázisa, közössége. És ahol nincsen stabil és kiterjedt kutatói réteg, ott az egyszeri kutatónak is nehezebb dolga van: az egyedi terület által adott témák, a kapcsolódó gondolatmenet, de még a nyelvhasználat is gyakran idegenül hangozhat a szélesebb vagy egyszerűen más diszciplináris közegben szocializálódott olvasó számára.

Ebben a helyzetben egy, a szakterület - jelen esetben a kognitív szövegtudomány - frissen kialakuló diskurzusába bekapcsolódó kötet feladata és felelőssége kettős: egyfelől nagymértékben meghatározhatja a tudományág hazai irányát, fogadtatását, másrészt sok magyar olvasó számára elsődleges vagy akár kizárólagos forrásként is szolgálhat a területen. Kárpáti Eszter könyve, A szöveg fogalma annak ellenére, hogy a szerző hatalmas irodalmat tekint át, és láthatóan otthonosan és professzionálisan mozog az érintett tudományterületeken (szövegnyelvészet, antropológia, diskurzuselemzés és így tovább), sajnos nem minden téren képes megfelelni ennek az összetett kihívásnak.

Egyes para- és metatextuális jegyek szerint a mű központi tézise az, hogy a szöveg nem nyelvi, hanem gondolati, kognitív egység, és nem "langue", hanem "parole" jelenség, ezért kutatásában, vizsgálatában is ennek megfelelően kell eljárni. A már kifejtett vizsgálat - maga a "textus" - azonban mégsem támasztja alá meggyőzően ezt a(z ettől függetlenül minden bizonnyal igaz) tézist, és nem ad egységes képet - ha nem is rögtön arról, hogy mi, de hogy legalább a kognitív kutatások szerint mi is lehetne a szöveg. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a kötet szövege nem egy összefüggő gondolatmenet, hanem három független, egymástól biztos távolságot tartó fejezet összege. Az így óhatatlanul kialakuló töredezett mintázaton pedig az sem segít eligazodni, hogy a szerző bevallottan nem is kíván térképet adni az olvasó kezébe: a kötetet alkotó "három fejezet nem épül egymásra: három különböző szempontból néz tárgyára. Sorrendjük a nyomtatott szöveg lineáris kényszerének következménye" - írja. E három rész együtt olvasását ugyancsak megnehezíti, hogy - mint később kiderül - a "konkrétan" szövegtudományról szóló első és harmadik rész két eltérő, egymással kevéssé kommunikáló elméleti háttérből indul ki.

Az első fejezet (A szövegfogalom kognitív beágyazottsága) alapvetően világosan vázolja fel és a kommunikációs rendszerek változásait a kulturális evolúció folyamatában, de talán túlságosan is szorosan alapozva a nagy előd, Merlin Donald gondolatmenetére (még akkor is, ha tudjuk: Donald fő művének, Az emberi gondolkodás eredetének nagyszerű magyar fordítása Kárpáti Eszter munkája), és a végül példaként felhozott navaho kultúra esete sem látszik szervesen kapcsolódni a korábban felvezetett történeti ívhez. A harmadik fejezetben (A szövegfogalom mai diszciplináris környezete) már Petőfi S. János elméletei adják a fő vezérfonalat: mindamellett, hogy valóban kaphatunk egy bizonyos szempontrendszerű áttekintést néhány kutatási területről, ezek által mégsem jutunk sokkal közelebb a záró fejezet elején is hangsúlyozott tézishez, miszerint a szöveget mint a gondolkodás egységét kell kezelni a szigorúan nyelvészeti keretek helyett.

Bár az több mint valószínű, hogy a szöveg fogalmával valóban az a helyzet, amit Kárpáti Eszter hangsúlyoz: hogy nem létezik abban az értelemben, ahogy gyakran hajlamosak vagyunk gondolkodni róla, de talán ez az inspiratív gondolat jobban érvényesülhetett volna, ha közlésének narratív formája, és a kötet szerkesztési elvei kevésbé tükrözik vissza magát a tézist. Mert így ahelyett, hogy közelebb kerülne a szövegek köztes állapotának megértéséhez, számos esetben könnyen a szövegköziség bizonytalanságában találhatja magát az olvasó.

Tófalvy Tamás

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK