Az Eurotrash keserű, bár néhol komikus, szédületes utazásra viszi az olvasót. A családi múlt mélyére jutunk, afféle szembenézés ez a múlt árnyaival, furcsa road-movie, ahol az élettől búcsúzó, nyolcvanéves anya és negyvenes, megkeseredett fia útitársai lehetünk. 

Taxival bejárjuk Svájcot, miközben elképesztő, meglepő és szomorú kalandok részesei lehetünk. A történet erősen életrajzi ihletésű. A családi pszichózis, a személyes számvetés a haldokló anya emlékei és fia morózus rosszkedve mégis sok gyengédséget takar, pedig a közöttük lévő feszült viszony jól érzékelhető. Ez a narratív körútazás sokban emlékeztetet Michel Houellebecq stílusára. Kracht számos utalást más szerzőkre épít be történetébe. Tetszett, hogy a beteg anya okos irodalmi tanácsokat ad fiának, kik azok a mai irodalmi személyiségek, akikre érdemes figyelnie, miközben politikai és társadalmi kérdések is felmerülnek. 

Kracht középkorú narrátora, úgy érzi, hogy ő és gazdag svájci családja a legrosszabb emberek közé tartoznak. A vagyon jótékony szétosztása, azonban nem kis feladat. Miközben vodka, gyógyszer okozta mámorban próbálnak közel kerülni egymáshoz. Ez az összezártság hoz egyféle gyöngéd elfogadást, kíváncsiságot anya és fia felé, miközben elképesztő és váratlan kalandokba sodródnak. A családi múlt néhol sokkoló, de ezen már változtatni nem lehet, az elfogadás nehéz. Az ideális, sikeres életre vágyó, kissé kiégett lelkű fiú alakja a helyét keresi az életben. A könyv egyik érdekessége, hogy a jóléti társadalmaknak mutat egy görbe tükröt. Elég furcsa ez a történet, de nekem jólesett belemerülni. Mi rejtőzik a látszólagos idill mögött a másik nagy kérdés, amit feszeget a szerző.

Christian Kracht egy titokzatos, helyét kereső figura, aki a megismert titkok árnyékában kell éljen. Ez több helyen felkavaró és megrázó. A nácizmust lelkes támogató felmenő alakja különböző módon kísérteti őket, anya és fia már nem kerülheti el, hogy szembe nézzen múltjuk legsötétebb árnyaival. Megdöbbentő az eltitkolt, elszenvedett erőszak mindettejük részéről, miközben a jelen képeit olvashatjuk afféle összegzésnek eddigi életükről. Tragikusan és gyönyörűen meséli el ezeket az emlékeket, ahol a morbid ironizálás, szarkasztikus humora is remek. A természet és a valóság álomképei jó arányban keverednek, voltak benne hihetetlenül szép részek, gondolatok, érzések. Az intenzíven személyes és kíméletlenül kritikus történet néhol zavarbaejtően őszinte. A szerzőt néhol direkt provokatívnak éreztem. A két főhős egyéni nézőpontjai sok emlékezetes pillanatot adnak az olvasónak.