”– Na most mesélj valamit!
– Megtörténtet, vagy fikciót?
– Az nekem mindegy. Döntsd el te.

Ebben a regényben nemcsak a valóság és a fikció, de a műfajok is folyamatosan keverednek. Családtörténet és társadalomkritika egy bizarr road movieba ágyazva.

Az Eurotrash egy igazán vicces, gyengéd és humoros történet a megértésről és a megbocsátásról.

Az ötvenes éveiben járó narrátorunk, a nagysikerű Faserland című regény szerzője egy hirtelen ötlettől vezérelve karon fogja a nyolcvan felett járó alkohol- és gyógyszerfüggő édesanyját és útnak indulnak, hogy valahogy megszabaduljanak attól a családi vagyontól, amelyhez a felmenőik szégyenteljes múltja révén jutottak hozzá.

Az anyai nagyapja SS tisztként szolgált, a proletár származású apja pedig a háború után az Axel Springer vezetőjeként hatalmas vagyont halmozott fel, amelynek jó részét az anyja fegyvergyártó cégek részvényeibe fektetett.

Azonban a család egyáltalán nem akart számot vetni a megggazdagodásuk árával. Sőt! Az apa egész életében azért küzdött, hogy elrejtse származását és megfeleljen a makulátlan angol úriember képnek, míg az anyja inkább a vodka és a gyógyszerek által nyújtott delíriumba menekült a szembenézés helyett.

Bár az idős asszony mindenképpen Afrikába szeretne eljutni végül egy kalandokkal teli svájci körutazásnak lehetünk részesei, amely során felidéződnek a családtagok nem éppen dicsekvésre méltó, de annál jövedelmezőbb korábbi tettei.

A fiúnak nem titkolt célja, hogy végre tiszta vizet öntsön a pohárba és megszabaduljon valahogy a piszkos múlt terheitől. Reményei szerint ez az utazás segít előhívni az anyja emlékeit és a kényszerű összezártság megteremti a légkört ahhoz, hogy feltegye végre azokat a kérdéseket, amikre évtizedek óta hiába várja a választ.

Vicces és egyben szomorú az a kettős szimbólum, ahogy az idős anya a derekán lévő két zacskóval utazgat keresztül-kasul Svájcon: az egyik több százezer frank készpénzt rejt, a másik oldalon viszont egy ürítésre váró sztómazsák lóg.

A történet külön pikantériája, hogy akiknek megpróbálják elosztogatni a piszkos pénzt szép sorban kiderül, hogy ők maguk is csalók, akik attól sem riadnának vissza, hogy kiabolják őket.

Christian Kracht ezen a meglehetősen furcsa utazáson keresztül nemcsak a saját családja, de hazája, sőt egész Európa bűnrészességének kérdéseit is felveti a 20. század tragikus történelmi eseményeit érintően, mindemellett olyan fontos témákat is érint, mint az öregedés és az idősödő szülőkről való gondoskodás kihívásai és a nagytőkések etikátlan, kizsákmányoló és képmutató attitűdje.

Az anya és fia izgalmakban bővelkedő útját mindvégig a bűntudat és a nyugtalanság kíséri. Miközben dühös anyja tagadására és elterelő hadműveleteire, a narrátor kénytelen beismerni, hogy a mindaddig kiváltságos életmódjára szintén az általa kritizált elődjeinek köszönhetően volt lehetősége.

Ambivalens érzései között hánykódva kétségbeesve keresi a megoldást a belső konfliktusra, amely talán a történetmesélésben és a szavak erejében rejlik.

Az út során mesélt kitalált valóság egyre inkább feloldja a kettőjük közötti konfliktusokat, és őszinte gyengédség bontakozik ki Christian és anyja kapcsolatában, a fiú valójában gyengéd érzelmeket is táplál az önfejű öregasszony iránt.

Ezek a csipkelődő, szimbólumokkal és irodalmi utalásokkal teli anekdoták amellett, hogy rendkívül szórakoztatóak, végképp elbizonytalanítják az olvasót, hogy hol húzódik a határ az önéletrajzi elemek és a fikció között.

Nekem kifejezetten tetszett ez a bizarr utazás, úgy ézem, hogy a regény 2022-ben megérdemelten nyerte el a Svájci Irodalmi Díj-at.

Remélem, hogy a @Typotex_Kiadó tervei között szerepel a szerző 1995-ös Faserland című kötetének magyar nyelvű kiadása, kíváncsi lennék a megjelenésekor hazájában nagy port kavart előzménytörténetre.