A polgári repülés mind elterjedtebb a nyugati világban, mégsem állíthatnánk, hogy a polgári repülés szinte mindennapos rutin volna a legtöbb ember számára.

Ennek ellenére a katasztrófák hallatán mindenki felkapja a fejét, felhangosítja a televíziót, vagy végigböngészi a vonatkozó újsághasábot. És nem csak azért, amiért az utcai balesetek környékén is azonnal tumultus keletkezik: ha nem is repülünk igazán sokat, azért a repülés mindannyiunkat érint. A levegő, az ég meghódítása, belakása ugyanis az emberiség legrégebbi vágyai közé tartozik, és ha lezuhant vagy a repülőtéren valaminek csapódó repülőgépről hallunk, úgy érezzük, már megint nem sikerült.

Érdekes, mégis mennyire felületes ismereteink vannak ezekről a tragikus eseményekről. Már a statisztikai adatokkal is nehézségeink támadhatnak. Az aforizmáiról is jól ismertOscar Wilde egyik elterjedt szlogenje, hogy nem a világ lett rosszabb, csak a hírközlés gyorsabb. Valóban, a média fontosnak tartja például rendszeresen hírt adni a légi katasztrófákról, ezért hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az ilyen balesetek száma növekszik. Pedig ezek száma a biztonságos repülési órákhoz képest elképesztően elenyésző, és a repülés soha nem volt olyan biztonságos, mint ma – ez is kiderül Háy György kitűnő könyvéből.

A szerző – mint azt a kötet címe elárulja – maga is pilóta, a repülés gyakorlója és szakértője, aki ügyes válogatást ad közre az elmúlt évtizedek emlékezetes katasztrófáiból. Ezek között nem csak balesteket találni. Háy beemelte válogatásába azt az 1983-as, akkoriban óriási nemzetközi visszhangot kiváltó esetet, amikor egy szovjet vadászgép lelőtt egy, a légteret állítólagosan megsértő dél-koreai utasszállító repülőgépet. Mint a klub rajongója, nem győzök elég hálás lenni a szerzőnek azért, hogy ebbe a mustrába beválogatta a Manchester United futballcsapatának 1958. február 6-án Münchenben bekövetkezett tragédiáját is.

Ugyanakkor érdekes, hogy míg a szerző előszavában megemlíti, a legtöbb repülős baleset bizonyíthatóan Afrikában következik be, a kötet elsősorban amerikai és európai eseteket tartalmaz, kisebb részben más országokban (Oroszország, Japán) megtörtént tragédiákat, a fekete kontinenst ez a munka nem reprezentálja. A szerző célja, hogy az olvasót bevezesse az esetek kulisszái mögé. Olvasmányos, friss, kifejezetten újságírói szemléletet tükröző stílusban rekonstruálja egy-egy katasztrófa történetét, majd feltárja az okokat.

Háy munkájának egyik fő erénye, hogy képes bonyolult műszaki problémákat is megmutatni, megmagyarázni úgy, hogy az a kívülálló, a területet kevésbé ismerő olvasó számára is könnyen megérthető legyen. A tájékozódást gazdag képanyag, táblázatok ábrák segítik. Első pillantásra is világos, hogy jól szerkesztett kötetről van szó, az alaposabb áttekintés után pedig mind inkább nyilvánvalóvá válik a szerzői és szerkesztői műgond, precizitás.

Háy György könyvét nem csak műszaki embereknek ajánlhatom: mindenkinek, akit érdekel a repülés vagy a tényirodalom. Az érdeklődő a szélesebb közönség számára ismeretlen világba léphet be a kötet segítségével, és keresve sem találhatna jobb kalauzt a szerzőnél. Azt az egyet nehéz megjósolni, hogy ennek a mintegy 160 oldalnak a végigolvasása elveszi-e a kedvet a repüléstől, vagy éppen meghozza hozzá.