Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Lipovszki Gábor
Megjelenés: 2005
Oldalszám: 777 oldal
Formátum: B/5, fűzve (védőborítóval)
ISBN: 978-963-2796-93-2
Témakör: Filozófia, Matematikatörténet, -filozófia, népszerűsítés

Elfogyott

Gödel, Escher, Bach: Egybefont gondolatok birodalma

Egybefont Gondolatok Birodalma

Vezetéstudomány
2000. december
Az érdeklődő laikusnak dzsungel, sőt dzsang!: érdekes, izgalmas, szépséges, … idegen. Gondolati rengeteg, amelyben a tapasztalt vadász otthonosan mozog és többé-kevésbé könnyedén átlátja a benne összefonódó dolgok rendszerét. Az e tereken járatlannak viszont új, ismeretlen, bonyolult, és ugyancsak igyekeznie kell, ha érteni akarja.

Hofstadter nagyon is komoly mondanivalót öltöztetett az első megközelítéskor még játékosnak tűnő gondolati külsőbe. Amint ő maga mondja, műve az Én szóról szól. A tudatról. Arról, hogy nem csak a gondolkodás, hanem az én és az öntudat is megkülönböztet minket más bonyolult dolgoktól. Arról, hogy az önhivatkozás megértése milyen segítséget jelenthet az öntudat magyarázatában, és hogyan jelenhet meg egy napon az öntudat nagyon bonyolult szerkezetekben, például számítógépekben. Mindez a legtöbbünknek „fenség, Észak-fok, titok, idegenség”.

Rendhagyó recenzióként hadd valljam be: nem adok szakmailag hozzáértő értékelést mindarról az ismeretanyagról, amit Hofstadter itt egybefon, sem pedig az azokon sorakozó gondolatmeneteinek eredetiségéről vagy éppen helytállóságáról. Ehelyett inkább azt kísérlem meg érzékeltetni, hogyan éli meg ezt a művet az, aki sok intellektuális érdeklődéssel, ám többé-kevésbé laikusként veszi kézbe.
Műve valóban az ismeretek izgalmas és csábító, de nem egykönnyen áttekinthető szövedéke mindenkinek, aki nem igazán jártas azoknak a sokfelé ágazó gondolatoknak a világában, amelyeket Hofstadter itt egybefont, aki nem mozog otthonosan mindazokon a szakterületeken – matematika, rendszerelmélet, informatika, nyelvészet, genetika, logika, zene, Zen-buddhizmus és még sok más –, amelyeket a szerző ennek a könyvnek a lapjain ötvöz. Különleges világával hívogat, a felkínált szellemi táplálék burjánzó gazdagságával, az előadásmódja szépségével és eleganciájával csábít, de ember legyen a talpán, aki megfelelő előképzettség nélkül követni akarja ösvényeit és valóban a mélyére látni mindannak, amit a szerző elébe tár. És ahogyan az jó dzsungelhez illik, rengeteg kincset rejt – számos szakterület tudásanyagának kincseit.

A dzsungel pereme itt is szelídnek látszik, kedvesen hívogat. Tudatosan vagy sem, a szerző trükkösen ragadja meg olvasóját. Rögtön a legelején megtanítja az abban járatlanoknak, mi is a zenében a kánon, hogy épül fel annak szerkezete. Magyarázata világos és könnyen meg-érthető, így a naiv lélek akár rá is csodálkozik: jé, hát ez ilyen könnyű? Igaz, itt is becsületesen figyelmeztet. Augmentációról, diminucióról, invertálásról, szabad szólamokról, retrográd másolatokról és rák-kánonról magyaráz. Jóllehet ennek megértése sem okoz nehézséget, mindez már ízelítőül is szolgálhat a várható intellektuális örömökből, s ugyanakkor figyelmeztetőül is a reánk váró szellemi erőfeszítésekre. Amint pedig beljebb haladunk, felmerednek a sziklafalak.

Különleges csemege ez a könyv mindenkinek, aki szereti kipróbálni, mire képes az elméje és kedveli az intellektuális kihívást. Nagyjából úgy, ahogy csemege a hegymászónak megmászni az Igazi Teljesítményt jelentő Északi Falat. Technikás feladat megérteni? Helyenként nagyon is. Megerőltető? A legtöbbünknek többnyire nem is kevéssé. Izgalmas? A szó legvonzóbb értelmében nagyon. S hogy mit ád az olvasónak? Nos, aki csak valamennyire is beleássa magát, érezni fogja, hogy gondolkodási képessége és technikája jobbá, ruganyosabbá válik. Emellett igen érdekes szellemi világokban kap bepillantást és nem kevés új ismeretet.

Nem véletlen az Északi Fal hasonlata. Ez nem lektűr és mégcsak nem is valamiféle enyhe kis agytorna. Aki a szellemi erőfeszítésben nem szeret tovább menni a könnyű kerti sétánál, a háromtól öt percig terjedő gondolkodásnál, az legfeljebb szemezgethet, bóklászhat benne. Igaz, még így is sok érdekesen fedezhet fel magának. Aki viszont az alkotás és/vagy az érvényesülés eszközeként használja elméjét, annak kiváló gyakorló pálya. Azt is felfedezhetjük benne magunknak, hogy a szabályok, összefüggések megértésében milyen területeken vagyunk jók és hol kevésbé erősek. Vajon a verbális kifejtések, a képi ábrázolások, vagy a rendszerben való gondolkodás megértése áll közelebb hozzánk?

Voltaképpen Hofstadter már művének második alcímével nagyon becsületesen figyelmeztet az itt reánk váró izgalmakra és megpróbáltatásokra. Valóban, műve három akadálypályán kalauzol végig. Ezek egyike a zenéhez, a másik a képi ábrázoláshoz, a harmadik pedig a formális rendszerek világához kötődik. A problémák felvetésére és az összefüggések elemzésére hol brilliáns párbeszédeket alkot Lewis Carrol, az ,,Alice Csodaországban” szerzőjének stílusában, hol egyéb különleges eszközöket használ. Amint maga mondja, az új fogalmak legtöbbjét először átvitt értelemben, egy párbeszéd segítségével mutatja be, ami egy sereg konkrét, vizuális képet hoz felszínre, majd ezt követi a fogalom komolyabb és elvontabb tárgyalása. Különösen nagy szerepet kapnak a Zen-koanok és a Zen fogantatású történetek a mondanivaló közvetítésében vagy cizellálásban. Itt mintha rejtezne is némi ellentmondás: a Zen fogantatású részek segítik a mondanivaló jobb megértését, ám aligha tagadható, hogy kellő előtanulmányok nélkül a Zen gondolkodásmódját sem mindig könnyű követni.

Az összefont szakterületek és tárgyalásuk sokrétűsége különleges lehetőséget is kínál. Az olvasottakkal való küzdelemben felmérhetjük magunknak, hogy a szabályok, összefüggések megértésében milyen területeken vagyunk jók és hol kevésbé erősek. Hofstadter például a Bach kánonok kapcsán megismertet a furcsa hurkok fogalmával, majd a megértés egy egész más terepére visz át: megmutatja, hogyan jelennek meg a furcsa hurkok M. C. Escher grafikáiban. Az olvasó ezzel rögtön fel is mérheti, hogyan áll vizuális felfogóképesség dolgában, milyen jól képes felfogni a párhuzamokat a szavakban leírt zene, valamint a képi ábrázolás között. Ezután visz el a harmadik akadálypályára, ahol a legtöbbünk szembesül az első igazi sziklákkal: egy elmés párbeszéddel elkezd bevezetni a formális rendszerek világába. Ez már felfogóképességünk más részeit teszi próbára.
Ezt az Északi Falat nemcsak azért érdemes megmászni, mert itt áll. Akármeddig is kapaszkodunk fel rajta, szellemiekben gazdagabban, megerősödve jövünk le róla.

Osman Péter

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK