Már több, a matematika történetével foglalkozó magyar nyelvű könyv napvilágot látott és megérdemelt sikert aratott. (Elég talán Szénássy Barna és Sain Márton műveire utalni.) Filep László most megjelent írása tankönyv, a leendő és a gyakorló matematika szakos tanárok kézikönyve. Ugyanakkor olvasmányként bárki számára rengeteg érdekes információt tartogat.

A könyv hagyományos felépítésű. Első részében a szerző néhány elvi kérdés tisztázása után - a matematika fejlődésének megfelelően - időszakokra osztva követi a történetet: beszél az empirikus, a görög, a középkori, a reneszánsz és az újkori (XVII. és XVIII. századi) matematikáról. Az első rész utolsó fejezete a magyar matematika fejlődéséről szól. A könyv második része a tudományág XIX. és XX. századi változásait már ágazatokra bontva mutatja be. Szó esik a halmazelmélet és a matematikai logika, a topológia, az absztrakt algebra, az analízis, a geometria, a számelmélet, a kombinatorika és a gráfelmélet, valamint a valószínűség-számítás fejlődéséről és eredményeiről. A kötetet a nélkülözhetetlen életrajzi adatok, továbbá Staar Gyula Szénássy Barnával készített interjúja és egy, a matematikáról szóló idézetcsokor zárja. Jó ötletnek tartom, hogy a szakterületek lektorai a maguk tudományrészének a kiválóságai, ám kevésbé jó ötlet, hogy az életrajzi adatokat a korszakoknak megfelelően ötfelé osztották. Hasznos, hogy minden fejezet végén van irodalomjegyzék, kár, hogy nem említ meg egyetlenegy könyvet sem az utóbbi 10 év terméséből. Kellemes ráadás az idézetek közlése, hiányolom azonban a tárgymutatót.

Végül ízelítőül álljon itt két idézet: "A matematika a tudományok királynője és a matematika királynője a számelmélet" (G. F. Gauss); "Ami olykor világos... és olykor homályos valami,... az a matematika" (Lakatos Imre).