„Utálom ezeket a vizsgákat! – mondta magának (Alice). – Annyira emlékeztetnek az iskolára!”
Tavaly ilyenkor egy rövid eszmefuttatás erejéig megemlékeztem arról, hogy ilyenkor, augusztus végén már szinte minden az iskolára emlékeztet. Most ugyanebben a cipőben járok, de azért, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül az idén kissé faramuci időjárású nyár utolsó próbálkozásait, olyan sorozatot választottam, amely tanít is – de ezt szórakoztatóan teszi.
Már múlt havi könyvajánlómban, a Tudományok kiskönyvtára sorozat bemutatása kapcsán szót ejtettem arról, milyen élményt okoz, és milyen eredményes lehet a „szórakozva tanulás”. Eszembe jut, milyen örömet szerzett néhány filozófiai alapfogalom megismerése Jostein Gaarder Sophie világa című könyvéből, vagy még régebben, amikor alsó tagozatosként Muzsikus Peti kalandjai kapcsán a titokzatos csengésű összhangzattanról olvastam. Pedig a Sophie-nak írt levelek, illetve a kisfiú kalandos zeneelméleti kirándulása nélkül egyik terület sem keltette volna fel különösebben az érdeklődésemet. Hasonló helyzetben érzem magam most is, ha a matematikára, illetve a logikára gondolok – bevallottan vagy sem, jól jönne egy kis segítség, egy útitárs.
„Más szóval: háromnegyedből mennyi egyenlő kétharmaddal?”
A fenti mondat nem egy matematikaóra keretében hangzott el, hanem a Griffmadár személyesen kérdezi Lewis Carroll mesehősnőjétől, Alice-től Raymond Smullyan könyvében. Amíg Alice erősen gondolkodik azon, hogy az Április Bolondja és a Kalapos közötti lepényelosztási vitában igazságos döntést hozzon, pillantsunk bele a kötetbe. Smullyan Alice rejtvényországban című munkáját saját bevallása szerint „nyolcvan év alatti gyermekeknek” szánta, így nyugodtan, szégyenkezés nélkül rábízhatjuk magunkat a kiskorunkból ismert szereplőkre, és a törtszámokkal való műveletek után elgondolkozhatunk a bonyolultabb logikai feladványokon is.
Mihelyt kellően edzetté váltunk a csodaországi szereplők találós kérdésein, a szerző Seherezádé rejtélye címet viselő könyvét kinyitva továbbléphetünk az ezeregy éjszaka világába. Történetünk egészen pontosan az ezerharmadik éjszakán kezdődik, és - nyilván valami keleti bűbáj hatására – hamarosan kapjuk magunkat, hogy kíváncsiak vagyunk Seherezádé matematikai és logikai fejtörőinek eredményére, és örömet, izgalmat okoz a megfejtéshez vezető út. Azt pedig észre sem vesszük, hogy a keleti kincsek, a szerelmes hercegek és az okos diákok történetén keresztül megismert rejtvények kísértetiesen hasonlítanak az új típusú matematika érettségi egyes feladataira.
Nyilvánvaló, hogy Seherezádé és Alice, minden logikai készségük latbevetésével sem vehették észre a fenti összefüggést, egyelőre azonban mise gondoljunk rá. Próbáljuk meg ehelyett értékelni a nyár utolsó próbálkozásait, és ha mindenáron rá akarunk hangolódni az iskolakezdésre, azt egy könnyed formában, szórakoztató módon tanító olvasmánnyal a kezünkben tegyük meg.