Irányuljon a figyelem szúrófénye egy „kis „ kiadóra, mely azonban igen széles tudományos terepen teljesít, s eképpen a szúrófény máris szórófénnyé válhat: társadalmi ismeretek, matematika, szellemes „elmetornakönyvek", emígy-úgy szépirodalmias határterületek… igen, mostani válogatásunk a bőség ily zavarában kénytelen ismét összpontosítani; és talán ez lesz a helyes, ha „középről" indulunk...

Nehezebben jellemezhető a másik véglet felé kilendülő, szintén vaskos munka, Tóth Imréé, ki is Szatmárnémetiből indulva tanította és tanítja „végig" a világ nagy egyetemeinek jónémelyikét, s most a Palimpszeszt – szavak egy háromszög előtt című könyvével jelentkezik asztalunkon. Nem tudományos, nem is szépirodalmi alkotás ez az idézetet idézetre sorjáztató „regény" (kollázs), inkább kísérlet arra, hogy a világ korai kezdetektől máig élt nagy szellemeit összefeleseltesse, egymás kiegészítőiként vagy kontráiként mutassa be; s ha igen népszerűsítő felhanggal akarnám ajánlani forgatását, azt mondhatnám, hihetetlen idézetgyűjtemény, bölcsességek és szellemességek nagyszerű könyve. De Tóth Imre tudós-művészi szándékán ezzel csorbát ejtenék. (Bár, mondom, jó kereskedőnek bizonyulnék.)
A „palimpszeszt" szó azt jelenti kb., hogy egy pergamenen, papirusztekercsen stb. elfakul a régi írás, aztán új került rá. Ha jól mondom. Itt „a matematikai gondolkodás filozófiai vetülete" (mint az ajánlószöveg mondja) kerül a régi szövegek fölébe… vagy, virtuóz módon, e szövegek hívják
elő a matematikai és geometriai gondolkodás eszméjét. Mindegy, egyszerűbb fogalmazásom emberközelibb: szellemi gazdagságunk, évezredeink szépséges tanúságtétele Tóth Imre könyve, mérföldkövek sokasága, és a kövekből nem lesz temető-együttes. Úgy vannak elrendezve a szövegidézetek, hogy összeszikrázzanak (mint kov-, mint tűzkövek tehát? ne bonyolódjunk képzavarba), igen ahogy olvassuk a mű egy-egy részletét (mert itt sem kötelező „egyből" végigmenni a pályán), szellemi gyönyörűségünk támad egymástól térben és időben messze élt alkotók, filozófusok, írók összhangjai vagy disszonanciái jóvoltából.Aki idézetgyűjteménynek tekinti a művet, ugyanúgy jól jár, mint aki gondolatfutamokat követ oldalak tucatján át itt-ott; és végképp nagy lesz annak öröme, aki a nagyszerű építményt „teljes" egészében látni tudja végül. Ha A harmadik hullám gondolati összegzés, ez a Tóth Imre-könyv inkább gondolatserkentő, bár ugyanúgy „végső" igazságokká fogalmazott eszmék táraként is használható kincsesgödör. Búvárlásra való, kicsit feljebb emelkedhetünk általa a lexikonok tudóskodó sivárságából; személy szerint szólít meg minket a Palimpszeszt, mint minden igazi (mű)alkotás, hitelét pedig megdöbbentően bőséges anyaga adja – íme, jellege és tárgya szerint is palimpszeszt…
Parlagian szólva: hajnali vonatfülkékben, mikor nem gyújtottam fényt, netán éjszaka, ha valami gyarló ötletemet feljegyezni vágytam, a papíron, a szem jellegének játékaként, de mélyebb szellemi értelemben is „ihletően", mintha már más írást észleltem volna, és azt mondtam ilyenkor, bárhova írjak is, a „régiek" keze nyoma ott jár már előttem. Ilyen ez a könyv.