Vizuális kommunikáció

című szöveggyűjtemény a képi közegek, jelenségek megértéséhez és értelmezéséhez nyújt segédkezet. Ahogyan az előszóban kifejtik, a Blaskó Ágnes és Margitházi Beja által válogatott és szerkesztett olvasókönyv „valódi oktatási problémából" (7.), a kánonnélküliség állapotából fejlődött ki. A magyarországi felsőoktatásban „vizuális kommunikáció" vagy „vizuális kultúra" néven futó kurzusok ugyancsak szerteágazó közelítés- és szemléletmódokat követnek és közvetítenek, melyek között a művészetelméleti, esztétikai diskurzusoktól a médiatudományon, a kultúrtörténeten, a kognitív tudományon és a szemiotikán át a filmelméletig (és tovább) bármi előfordulhat. A némileg kaotikus, megengedően: jótékonyan pluralista helyzetet a különféle praktikus és intézménytörténeti okok (szakok és szakirányok, oktatási és képzési célok, kutatási hagyományok eltérései) mellett az a szerkesztők által is tudatosított nehézség indokolja, miszerint nincs olyan egyedülálló, általánosan elfogadott, uralkodó módszer vagy diszciplína, amely a vizualitással kapcsolatos összes problémát kimerítően képes volna magyarázni és feldolgozni. A bölcsészettudomány-ágak közti határok persze manapság, ha nem is eltűnni, de egymásba oldódni látszanak; a képek, a látványok, a látás, a nézőség kérdéskörei valóban hatékonyan eleve több kutatási ágazat, többféle perspektíva mozgósításával vizsgálhatók.

A többségükben első közlésű fordításokat közzétevő, vaskos kötet a képiség tudományos reflexiójához, a látnivalók értő befogadásához hat, tágan meghatározott területről szelektált írásokkal kíván hozzájárulni: a percepcióelmélet, a szemiotika, a művészettörténet, a feminizmus és a pszichoanalízis, a kultúratudomány és a tartalomelemzés tárgyköreinek szentel egy-egy fejezetet. Hiánypótló voltát legyen szabad egyetlen szöveggel, Michel de Certeau Séta a városban című esszéje régóta nélkülözött fordításának szerepeltetésével illusztrálnom. Az egyes blokkok tömör szerkesztői bevezetőt követően áttekintő jellegű, az adott tájékozódási irányt lefedő tanulmányokkal indulnak, melyekhez egy-egy, az alapvető teoretikus meglátásokat tovább fejtő, elemző írás, illetve egy-egy esettanulmány csatlakozik, ragyogóan példázva az elméletek gyakorlati alkalmazhatóságát. Az értelmezések döntően a hétköznapi képi kultúra, főként a média és a reklámok képeinek interpretációjához adnak támpontokat. A Gombrich-szöveg éppenséggel a repülőjáratokon nézhető, kényszerleszállási „útmutatókat" tanulmányozva világít rá, hogy a képek (nyelvfüggő) megértése néha „élet-halál kérdése lehet" (199.).

(Szerkesztette Blaskó Ágnes és Margitházi Beja. Fordította Angyalosi Gergely, Buglya Zsófia, Czifra Réka, Jakab Enikő, Tóth Tamás, Tóth Zsófia Anna. Typotex Kiadó, Budapest, 2010. 436 oldal, 4400 Ft)

E fajsúlyos, oktatási segédanyagként remekül használható könyv után következzen egy másik haszonnal forgatható termék, (a tejes cikk itt olvasható)