Mások önzetlen szolgálata, a vágyak önkéntes korlátozása, béke, ökológiai fenntarthatóság, boldogság. Nem éppen a közgazdasági terminológia kulcsszavai. Meg is lett az eredménye, ökológiai és pénzügyi válság, a morálisról nem is szólva. „Élj egyszerűen! Végezz meditációs gyakorlatokat! Fogyassz kevesebbet! Gondolkodj többet! Működj együtt a helyi közösség tagjaival!” Ezek pedig nem egy ökotudatos bázisközösség funzinjének fejezetcímei, hanem az amerikai Time hetilap felismerései a globális túlélés technikáit illetően. Nem tudni még, ezek a gondolatok mikor kerülnek át a Wall Street Journal és a The Economist vezércikkeibe, hogy ezáltal mélyreható változást idézzenek elő a spekuláció világában, és a szereplők tömegesen mondjanak le a negyvenedik Armani öltöny megvásárlásának mégoly csábító lehetőségéről más érző lények javára, de valami elkezdődött.
A nyugati ember egó sújtotta agyába kezdi befészkelni magát a buddhista közgazdaságtan fogalma. A tudás megszerzéséhez kötelező olvasmány a Boldogság és gazdaság (Typotex Kiadó, 2010) című kötet, Zsolnai László szerkesztésében. Ebben olvasható többek között P. A. Payutto thai buddhista szerzetes és filozófus „Közép út” a piacgazdaság számára című eszszéje, benne a következő gondolattal: Ahhoz, hogy érdekeljen bennünket a buddhista közgazdaságtan, nem kell sem buddhistának, sem közgazdásznak lennünk. A buddhista közgazdaságtan a gazdasághoz való másfajta viszonyulást javasolja, ami alapján ökologikusabb és boldogabb életet élhetünk, és hozzájárulhatunk a világban lévő szenvedések csökkentéséhez. Payutto szerint a közgazdaságtan megközelíthető spirituálisan, és ha ez a tudomány részt kíván vállalni problémáink megoldásában, akkor többé nem kerülheti meg az etika tárgykörét. Zen(e) ez a fülnek, miként Zsolnai László és Knut J. Ims felvezető tanulmánya, a Mélyökológia és buddhizmus is. Ims a gazdaságetika professzora a Norwegian School of Economics and Business Administrationon, Zsolnai a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaságetikai Központjának igazgatója, egyetemi tanár. Mindez azért fontos információ, mert közben a hülyeség is tort ül az elme felett, de most nem egy éjszakai instant karmatévé titkait fürkésszük, hanem azt tapasztaljuk, hogy a hagyomány újraírja a jövőt, avagy Schrödinger macskája ismét boldogan dorombol.
A szerzők az alapvető probléma és a valódi megoldások lehetőségeinek feltárása közben kitérnek az ökonomizmus (amikor a társadalom egészében a gazdaság értékrendszere válik uralkodóvá) és a kultúra kapcsolatára is. Merthogy a gazdasági hatékonyság szempontja behatol a kultúra területére és a kommunikatív racionalitást az instrumentális racionalitás váltja fel, az együttműködés helyébe a verseny lép, a fogyasztás fontosabbá lesz, mint a művelődés. Így foglalja el a pénzre váltható hasznosság az értékek sokféleségének helyét. Mindezek szomorú következményeit naponta tapasztalhatjuk. Ameddig a politika játszmái között, a gazdasági hatékonyság bűvöletében, a GDP-kultusz  mámorában a kultúra valami felesleges, de legalábbis huszadrangú, értelmiségi huncutságként szerepel a vezetők és a társadalom többségének értelmező szótárában, a világ torz marad. Pedig a megoldás évezredek óta adott. Kapzsiságon alapuló jólét helyett „jóllét”. Nem ártani. A kicsi szép. Tudást szerezni, például Zsolnai zseniális gyűjteményéből. Az már kezd feltűnni, hogy keleti szél fúj. Álljunk bele. Om.