Elolvasásra feltétlenül érdemes ez a könyv. Helyenként sajátos publicisztikával színezett áttekintés, és nagyon sok tanulságos részlettel szolgáló elemzés az infokommunikációs korszak egyik leginkább emblematikus cégének, a Google-galaxis megteremtőjének fejlődéséről, működéséről, térnyeréséről, és a cégnél alkalmazott, mindezt meghatározó menedzsment elvekről és módszerekről. Segít megérteni, mi tette ilyen naggyá a Googlet, és mi tanulható el a sikerének tényezőiből.

Tény, hogy a Google diadalmenete az ezredvég egyik legfényesebb és legtisztább sikertörténete. Az üzleti sikerét magasra emelő, gyorsan gyarapodó, sokrétű és igen hasznos szolgáltatásait hosszan lehetne sorolni, s ezekről Girard igazán jó képet ad. Szükségtelen túlzás viszont az az állítása, hogy a Google a menedzsment forradalmát valósította meg.
Kiemeli: a Google sikere abból származik, hogy „megtalálta a módját, okosabban, mint mások, hogy az innovációt folyamatosan áramoltassa”. Amint mondja, ezt a történetet tárja elénk és elemzi. Hangsúlyozza: a Google azért állíthatja magáról, hogy a Fordhoz és a Toyotához hasonlóan modellé vált, mert a menedzsmentje egyszerre több területen vezetett be újításokat: az emberi erőforrások kezelésében, a termelésben, a vásárlói kapcsolatokban, végül az ipari tranzakciókban. Mindezt a maga módján tette: újított, de más vállalatoktól, az új technológiák világától is kölcsönzött, és, ami teljesen szokatlan, az egyetemen tette (ez utóbbit azonban, a kezdetektől eltekintve, a könyv nem bontja ki). Girard szerint ezek a módszerek legelőször a Google-nál álltak össze rendszerré. A vállalat rendkívül gyors növekedése, alapítóinak személyisége, látásmódja, tudományos felkészültsége, megszállottsága, valamint azoknak a szakembereknek a tapasztaltsága, akiket sikerült maguk köré gyűjteniük, hozzájárult ennek a páratlan (sic! - OP) modellnek a megalkotásához. Könyvének egyetlen törekvése, hogy kulcsokat adjon e modell megértéséhez: hogyan és miért működik úgy, ahogy működik.

Valóban nagyon sok hasznos, tanulságos információt és elemzést kapunk e cégről, a működéséről, a látványos és szó szerint világra szóló sikerének mozgatóerőiről és sajátos összetevőiről. Az sem hallgatható el azonban, hogy Girard olykor túlzottan ex katedra szól, túl sommásan ítélkezik, s mondandója fontos elemeit meglehetős gyakran helyettesíti elnagyolt utalásokkal. A Google által létrehozott és/vagy mesterien alkalmazott új megoldásokat gyakorta azzal dicséri, hogy szembeállítja azokat másokkal, s az utóbbiakról nemegyszer demagóg ostobaságokat is mond - így beszél egyebek közt az értelmes munkát akadályozó nyűgként a vállalati adminisztrációról, áradó utálattal a követelményekről, amelyeket szerinte a marketing részlegek támasztanak a hagyományos vállalati modellben, s mond ostobaságokat az iparjogvédelemről. A modern nagyvállalatok társadalmi-gazdasági szerepéről, szintúgy a befektetési bankárokról gyakran úgy beszél, mintha a hajdani Komszomolszkaja Pravdát olvasnánk, s így nevezi tőzsdecsendőrségnek az USA Értékpapír Felügyeletet is. Néha a szöveg is meg-megbotlik, ám a fogós mindebben az, hogy ha belekezdtünk, könyve így sem engedi, hogy ne olvassuk tovább, mert korunk egyik legizgalmasabb és legtanulságosabb vállalati fejlődés- és sikertörténetébe ad izgalmas, nagyon tanulságos betekintést.

Csak ízelítőül emeljük ki a szakmailag legérdekesebb részek közül a Google valóban forradalmi megoldásait, amelyekkel a bevételei fő forrását jelentő hirdetéseket, és azok árazását kezeli, a cégnél alkalmazott „peer review” rendszert, s az eszközrendszert, amellyel a vezetés a dolgozók kreativitását ösztönzi és támogatja. Vezetéselméletet sem igazán innen érdemes tanulni, ellenben rendkívül érdekes és tanulságos, amit a cég vezetői triumvirátusának konkrét megvalósulásáról és működéséről elmond, s talán még inkább az elemzése, amellyel bemutatja a Google-nek a potenciális munkatársak begyűjtésére és felvételiztetésére alkalmazott, nagyon jól és célratörően kimunkált, nagyüzemi rendszerét. Hogy ez valóban mennyire nagyüzem, azt mindennél jobban mutatja, hogy Girard adatai szerint a felvételre jelentkezők száma évi 500 ezer - ami igencsak meggyőzően szól a cég külső megítéléséről, vonzerejéről is.

Könyvének jelentős erénye továbbá, hogy Girard gondolatmenetei igen nagy olvasottságáról tesznek tanúbizonyságot, és olykor meglepően és gyümölcsözően elágaznak. Pl. a peer review kapcsán, annak nagy horderejű elemeként, a Nagy Francia Enciklopédiáig visszavezetve beszél a megbecsülésért folytatott versengésről, s bemutatja, hogy az elegáns megoldást kínálhat arra a problémára, amellyel minden vállalat szembetalálja magát, ha sok magasan képzett dolgozót foglalkoztat.

A cikk a Matisz oldaláról is elolvasható.

Osman Péter bővebb ismertetése itt megtekinthető.