Raymond Smullyan nehezen kimondható nevét igencsak megtanulhattuk, féltucatnyi szórakoztató rejtvénykönyve bosszantotta-nevettette a magyar olvasót. Az immár 86 éves amerikai pátriárka valami olyat tud, amit senki a világon: egyszerre komoly tudós és népszerű ismeretterjesztő, súlyos gondolkodó, sőt újító, és ugyanakkor humorista és trükköket bemutató bűvész, aki zenésznek, filozófusnak és sakkozónak is megteszi. Jóllehet, imádott feleségének (akit szintén egy paradoxonnal szerzett), rajongó barátainak és egész társaságának – akik egy percig sem unatkozhatnak – kérésére Ray bármikor képes újabb logikai bakugrásokra, viccekre, tétre menő rejtvényekre. Ha mintákat kellene megneveznünk az úgynevezett tudományos ismeretterjesztésre, Smullyan könyveit a legelsők között említhetnénk.
„Paradox önéletrajzát” 2002-ben, 83 éves korában jelentette meg, s magyarul Emlékek, történetek, paradoxonok címmel látott napvilágot. Ebben aztán „kitombolhatja” magát: mintha ennek a szakállas Seherezádénak az asztalánál ülnénk, és jóízű harapnivaló mellett hallgatnánk nem annyira ténybeli, mint inkább gondolati önéletírását, az elkerülhetetlen adomákkal, rejtvényekkel, no és, persze, átverésekkel is. Bármilyen furcsa, ez a mulattató könyv nehéz olvasmány, mert pillanatonként meg kell állnunk, „emésztenünk” kell a záporozó gegeket, fel kell fognunk a rejtvények szellemes megoldását.
Azért mint öreg „sakkos”, belekötnék egy-két apróságba. Smullyan nem felfedezője az úgynevezett viszszaelemzéses feladványoknak – előtte évtizedekkel is voltak már, napjainkra pedig a sakkszerzés egyik legkomolyabb szakágává nőtte ki magát a retró – de Smullyané az érdem, hogy népszerű formában, sőt még krimikben is tudta népszerűsíteni őket. (A szerénység egyébként sem erős oldala az írónak, nem hiába idézi éppen Mark Twaint, aki egyszer azt mondta: „Szerénynek születtem, de ez nem tartott sokáig.”) Ennél nagyobb probléma a 33. oldalon szereplő feladat, amely szerint ha feltételezzük, hogy a huszár kétszer léphet, világos az alapállásban 1. He5-tel mattot ad. Nos, ez a lépés 1. He4 (Hb1-c3-e4), de ha a játék feltételei szerint sötét is léphet, akkor szintén kettős huszárlépéssel, 1. – Hg8f6xe4-gyel kiüti a világos huszárt. Ezt a feladatot pontosítani kellene.
A paradox önéletrajzból végeredményben egy minden szempontból kiemelkedő, eredeti és ugyanakkor végtelenül szórakoztató ember rajzolódik ki. Hogy akkor miért írjuk a Csaba Ferenc fordította kötet címében, hogy nem különleges? Ebben is Smullyan egyik paradoxonjára hivatkozunk: „Egyszer azzal mutattak be egy társaságban, hogy különleges vagyok. Nem bírtam megállni, s közbevágtam: – Már elnézést kérek, uram, de én vagyok az egyetlen az egész világmindenségben, aki nem különleges!”