Luuk Johannes van Middelaar holland történész és politikai filozófus alaposan belekóstolt a politikai életbe is mint a konzervatív-liberális Szabadság és Demokrácia Néppárt tagja, majd pedig – 2009 decemberétől – Herman van Rompuy, az Európai Tanács első elnöke kabinetjének tagja. Hazájában feltűnést keltett 1999-ben Politicídium címmel megjelent könyve, amelyért Párizs-díjat kapott. Ezt követően az említett pártból elment az Európai Unióba belpiaci biztosnak, Frits Bolkestein politikai tanácsadója és beszédírója lett. Újságíróként is kipróbálta tehetségét: 2008 augusztusa és 2009 decembere között a vezető holland napilapnak, az NRC Handelsbladnak dolgozott, amikor doktorátusi fokozatot szerzett az Amszterdam Egyetemen. Disszertációját az Európai Unió eredetéről és fejlődéséről írta. A most 38 éves van Middelaart 2002-ben Szabadság díjjal tüntették ki, elismerve a liberális eszme gazdagításáért kifejtett munkásságát.

A könyvfesztiválra magyarul megjelent több mint ötszáz oldal terjedelmű könyvében eredeti kapcsolatot fed fel a XVI. század óta kialakult európai hatalmi politika és a mai brüsszeli intézmények között, miközben bemutatja, hogy mely politikusok és miként alakították az unió fejlődését a belga szocialista Paul Henri Spaaktól – a mai unió ősének egyik megalakítójától – Sarkozy francia elnökig.

Az Európai Uniót, írja a szerző, időközönként nagy események formálták, mint amilyen a szuezi válság, a berlini fal, valamint – legutóbb – a 2001. szeptember 11-i terrortámadás. Van Middelaar a „körmükre néz” az európai politikusoknak, hogy bemutassa, miként keresik maguknak azt a közönséget, amely megtapsolja döntéseiket. Nemcsak a brüsszeli intézmények folyosóin elhangzottakról számol be, hanem emellett bemutatja azt is, hogy miért utasította el népszavazáson a holland nép az európai alkotmányt.

A „szélsőséges” érveket váró olvasók csalódnak könyvének elolvasása után. Ugyanis Van Middelaar azoknak sem ad igazat, akik égre-földre dicsérik az Európai Uniót, és úgy gondolják, ideális nemzetek fölötti intézmény, de azoknak sem, akik a gonosz megtestesülését látják benne, és folyamatosan a szétesését szorgalmazzák, illetve annak drukkolnak. A könyvnek nincs mozgalmár jellege, ami feltétlenül a javára válik.