Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Zákányi Viktor
Megjelenés: 2010
Oldalszám: 510 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-2794-24-2
Témakör: Filozófia, Történelem

Eredeti ár: 5900 Ft
Webshop ár: 4425 Ft

KOSÁRBA
Valahogy Európába
Örökös átkelés

Kalózok az EU hajókonvojában

Irodalmi Jelen
2011-04-16

Hogyan kapcsolódik egy holland politikafilozófus Európa születésének történetét feldolgozó műve egy magyar közgazdász kötetéhez, amelyben a kultúracsere „jó és rossz” kalózait és a szerzői jogi kérdések anomáliát veszi szemügyre? Meglepően sok ponton, s hogy miképp, az kiderült a Typotex Kiadó szerzőkkel rendezett beszélgetésén.

Mindkét szerző igen fiatal és szimpatikus – állapíthatta meg a Könyvfesztivál második napjának programözönétől elcsigázott tudósító, aki délután már könnyebben rezonált a felszínes benyomásokra, mint a mélységekre. Azonban Luuk van Middelaar és Bodó Balázs beszélgetése – Inkei Péter és Votisky Zsuzsa moderációjával – gyorsan az összefüggések mélyére hatolt, és izgalmas kérdésekbe futott bele.

Inkei Péter felvetésére, miszerint innen Magyarországról nézve egészen más az Európai Unió története, mint Hollandiából, Middelaar – aki a Valahogy Európába – Örökös átkelés című könyvéért tavaly Szókratész-díjat kapott Hollandiában –, rögtön hangsúlyozta, hogy kötete nem egy holland könyv Európáról, hanem holland nyelven írt európai szellemiségű kötet, amelyben az EU megalakulásának kezdeti lépéseit követi nyomon. Middelaar mintegy tíz éve kapott helyett a holland EU-biztos stábjában, így került Brüsszelbe, és szembesült a hatalmi játszmákkal, a papírforma és a gyakorlat iróniája közötti ellentmondásokkal. Ugyanezt a feszültséget tapasztalta meg hazájába visszatérve, ahol gyakorlatilag megszálló hatalomként tekintettek az EU-ra. A szerző szavainak legnagyobb tanulsága volt, hogy Hollandiából is épp olyan távolinak tűnt Brüsszel, mint adott esetben Magyarországról szemlélve.

A nagy kérdésre, hogy egyáltalán mely ponton lehet elkezdeni az egységes Európa történetének elbeszélését, Bodó Balázs a könyvnyomtatást hozta fel példának, amely számára, aki az internet kulturális iparágakra gyakorolt hatását kutatja – a Fesztiválra megjelent kötete címe: A szerzői jog kalózai –, ugyanúgy az egységes Európa történetéről szól. S vajon hogyan lehetséges, hogy ebben az egységesedő Európában ma a számítógépünkön egyre többször bukkan fel az üzenet egyes videók lejátszásánál, hogy a tartalom a mi országunkban nem hozzáférhető? Jelenleg az úgynevezett P2P-kommunikációnak köszönhetően kiiktatódtak a hagyományos közvetítőintézmények (televízió, rádió) a kultúracserében. Az információ, a tartalom tértől és időtől függetlenül azonnal küldhető bárkinek. A terjesztés költsége annyira lecsökkent, hogy megkérdőjeleződött az intézményi hálózat szerepe. A versengő felhasználók piacán ma úgy 300-600 ezer ember a saját idejét, szakértelmét, erőforrásait használja, hogy megosszon másokkal tartalmakat. Hogy nekik sikerül-e kitörni a „kalózkodás” bélyege alól, és felismeri-e az állam, hogy egy ilyen komoly erőforrást nem kivégezni, hanem megőrizni és felhasználni kell egy megfelelő policy kialakítása mellett – nos, ez a jelen és a jövő kérdése.

„Nem azok az izgalmas kalózok – mondta Bodó Balázs – akik lopnak, rabolnak, aztán felakasztják őket, hanem akik lopnak, rabolnak, de képesek megváltoztatni egy paradigmát”. A fiatal médiakutató-közgazdász (aki egyben a Stanford Egyetem jogi karán működő Center for Internet and Society fellow-ja, a magyar Szerzői Jogi Szakértő Testület tagja) könyvével megpróbált „fordítani” mérnökök, szerzői jogászok és bölcsészek között, hogy ezek a diskurzusok e témában összeérjenek. A hivatalos szint alatt ugyanis a nagy közös kánon már létrejött az interneten: a felhasználók megteremtették maguknak, és viharos gyorsasággal tesznek elérhetővé minden kulturális terméket saját anyanyelvükön is.

Votisky Zsuzsa, a Typotex Kiadó vezetője ezen a ponton hívta fel a figyelmet, hogy a holland szerző neve – Middelaar – közvetítőt, mediátort jelent. Middelaar hasonlata az Európai Unióra pedig magyar „kollégája” által használt szimbólumra reflektált: a közösséget olyan hajókonvojként képzeli el, mondta, amelynek minden tagja azonos irányba tart, és két zászló van kitűzve a tetejére: a sajátja és egy uniós. Egészen jó kiejtéssel olvasta fel egyébként kötete magyar alcímét – ami az eredetinél is sokkal kifejezőbb lett: „Örökös átkelés”. Middelaar ezt az „ongoing” pozíciót tartja a közösség története egyik legfontosabb vonásnak, s hogy a szemlélet mennyit változott az utóbbi évtizedekben, azt a közös európai történelemkönyv megírásának kezdeti gondolatával illusztrálta. A végülis kudarcba fulladt korai terv ott bukott meg, hogy egyik nemzet hőse, például Sir Francis Drake, egy másik nemzet számára, adott esetben a spanyoloknak, közönséges kalóz – kapcsolódott mosolyogva Middelaar Bodó Balázs témájához.

A közös narratíva megtalálásához nélkülözhetetlen felismerni, hogy a ma kalózoknak bélyegzett felhasználók nélkül nem lesz béke – mondta el zárásképp Bodó Balázs, a nemrég még háború sújtotta Szerbia példáján illusztrálva: hogyan jelenik meg búvópatakként az európai kulturális piac egy háborús zónaként a hivatalos piac által „kihagyott” országban. Kérdés, hogy elvárható-e, hogy a példában említett Szerbia úgy csatlakozzon majd a közösséghez, hogy ne legyen akár anyanyelvén hozzáférése azokhoz a kulturális forrásokhoz, amelyhez a többi EU-s ország szabadon hozzájuthat…?

Laik Eszter

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK