Ha majd a távoli jövőben múltidővé válik az összes scifi-utópia, a most ismert szerzők közül kevesen maradnak meg. Tuti, hogy túléli majd a süllyesztőt Philip K. Dick vagy Ray Bradbury, az óceánon innen pedig mindenképpen Lem.

Őróla szól a Földközeli kalandok c. kötet, amelyet fia, Tomasz jegyez. Családi anekdotagyűjtemény az intellektuális scifik szerzőjének ismeretlen privát szférájából, elmondja, milyen volt Lem mellett felnőni a hetvenes–nyolcvanas években. Milyen, amikor a Solaris szerzője otthon barkácsol. Hogyan majszol cukros létére sutyiban édességet. Milyen az, amikor apa kocsit hajt. Mit ne mondjak, gyerekként azért vicces lehetett a Lem családban – Lem ugyanis egy monomániás, csudabogár könyvtáragy volt, aki rigolyáival agyára ment a családjának. Szeretnivaló, de kibírhatatlan férj és apa, aki esetlenül mozog az érzelmek világában és a felelős szülő szerepében, viszont bármikor rávehető arra, hogy a legőrültebb természettudományos kísérleteket próbálja ki csemetéjével.
  
Tomasz Lem szemszöge egyedi és megismételhetetlen, hiszen nekünk Stanislaw Lem író, neki viszont apa. Mindannyiunkat érdekelnek a nagy emberek magánéleti titkai, pláne első kézből, de azért necces műfaj ez. Tomasznak viszont sikerült: a könyvből nem fogjuk jobban megérteni Lem könyveit, és nem kerülünk kozmikus magasságokba, de kedves, szórakoztató, és humoros olvasmánnyal gazdagodunk.