A Typotex Kiadó Test és lélek című sorozata főleg a kognitív tudományok területéről ad közre könyveket, de kitér kultúrtörténeti és szociálantropológiai témákra is. A sorozatszerkesztő szerencsés választása, hogy kortárs holland szakmunkákat is átültet magyar nyelvre, például Draaisma két kötete az emlékezetről egészen újszerű megközelítéseket tartalmaz. Igen jó ötlet volt az amsterdami szociológus, Johan Goudsblom – már professzor emeritus – tanulmánygyűjteményének közreadása is, amelyben szintén olyan témákról olvashatunk, amelyek a hazai szakirodalomban ugyan nem ismeretlenek, de ilyen felfogásban aligha kerülnek elő.
A szerző annak a Norbert Eliasnak a követője, akinek A civilizáció folyamata című híres munkája magyarul is hozzáférhető, és aki az emberi életmód, a társas kapcsolatok, társas viselkedésformák és szokások társadalomtörténetével foglalkozott, főleg Európa viszonylatában. Megközelítésében történeti, illetve kultúrhistóriai forrásmunkákra támaszkodott. Az a folyamat, ahogy Európa nagy nemzeteiben a civilizáció – vagyis a mindennapi polgári élet fejlett, szabályozott szokásrendszere – kialakult, minden korszak embere számára meghatározó volt. Egy-egy fejlődési szakasz – és vetületeinek megvilágítása – nélkül nemcsak az adott korszak embere nem érthető, hanem a modern élet sem.
Goudsblom e nagy témakör kutatója. A kilencvenes években nagyrészt szakmai konferenciák számára írott tanulmányaiban sok olyan érdekes kérdést tárgyal, amelyek meglepik az olvasót, hiszen a szerző nézőpontjából kevesen fogalmazták meg ezeket a problémákat. Ilyen például a globális idő kérdése, vagyis az, hogy miképpen alakult ki az óra kezdetleges, majd mechanikus formái révén az idő egységes mérése, és a társadalmi élet szinkronizálása. A szerző a globális idő – sok évszázados – kialakulására az időrezsim fogalmát alkalmazza, ez lett a kötet címe is.
Ilyen rezsim például, ahogy a társadalom az őstörténeti korszakban rendszert csinált a tűzhasználatból (tűzrezsim), létrehozta a vallásiföldművelési rezsimeket (a szerző eredeti gondolata, hogy a szakrális rendszer és a földművelés összekapcsoltan fejlődött), majd a harcos földművelő rezsimeket, a férfiuralom rendszerét (merthogy ez sem természetes és biológiailag adott, hanem egy történetileg kreált jelenség), végül pedig a királyok birodalmának rezsimjét
A kötet egy része Elias hagyatékának és társadalomtudományi hatásainak tárgyalásával foglalkozik, áttekinti az alapkönyv, A civilizáció folyamata fogadtatását, majd a civilizáció történetének mai kutatási helyzetét és kulcskérdéseit veszi sorra. Goudsblom általában szívesen foglalkozik a vallás és az egyházak civi­lizációtörténeti szerepével. Különösen Szent Ágoston írásai – közülük is leginkább a Vallomások és az Isten társadalma (De civitate dei) című munkái – foglalkoztatták. Szívesen boncolgatja a társadalmi élet és cselekvés időkereteit, ebben az új szociológiai modelleket is összeveti egymással (például Weber, Parsons stb. tanait). Az utolsó fejezetek már a modern emberről is szólnak, aki kötött időkeretben, történetileg kialakult racionalitások és döntési sémák rendszerében él, amelyek ugyanakkor társadalmilag fontos szociális cselekvési folyamatokat írnak körül.
A tanulmányok jól érthetők, a szer­ző stílusában is követi Elias ha­gyományát, sok anekdotikus részle­tet és történeti adatot közöl. A kö­tet az olvasók széles tábora szá­mára ajánlható, a mű történészek, szociológusok, antropológusok vagy pszichológusok számára adhat igazán sok újat, eredeti szempontot.
Igazában az első rész – Szociális és pszichikai rezsimek címmel – nem szerencsés felépítésű. E részen belül az első fejezet: A szégyen mint szociális fájdalom elüt a többi fejezettől, nincs is kapcsolata például az időről és az óráról szóló alapvető második fejezettel. A szociális érzelemszabályozás rezsimjéről szólva, jobb lett volna, ha az később kerül elő, akkor, amikor a szerző gondolkodásmódja már világos az olvasó számára. Az igaz, hogy a szégyen civilizációtörténetileg fontos, és az ókorig visszanyúló historikuma van, ám Goudsblom fejtegetésének éppen a történeti anyaga kevés, inkább mai szociológusok vélekedéseit közli. Ha azonban az olvasó ezen túljut, már megbízható gondolati főáramban halad, és amennyiben később netán visszatérne a szégyen fejezetéhez, annak jelentőségét is felismeri. Mindenképpen izgalmas munkáról van szó, amelyen érdemes eltűnődni.