A nem nagyon bőséges magyar nyelvű Wagner-irodalom gazdagodásának örömünnepe most egy kétnyelvű szövegkönyv megjelenése. Nem tisztünk a szép kivitelű, Jolsvai Nándor nevével jelzett, a Typotex Kiadó gondozásában napvilágot látott új átültetés kritikai elemzése. Az erre hivatottak elmondják majd szakmai véleményüket.
A wagneri zene szeretőinek jogán és lelkes hitelességeként kell köszönetet mondani, hogy emberöltőnyi hiány után – mely a szakma nagy mulasztása – újra kézbe vehetünk egy Trsitan szövegkönyvet, méghozzá korszerű bilingvis formában, mely valóban „kiváló segítség az elmélyült zenehallgatáshoz”.
Igen, az „elmélyült zenehallgatáshoz” egyre inkább nem az operaházakban van módja a hallgatóknak hozzájutni, ahol a modern színházrendezők borzalmai mindent megtesznek a figyelem elterelésére – a szövegről és főleg a zenéről –, hanem egyre inkább a rádióközvetítések és lemezhallgatásokon keresztül jut a hallgató a megértett zenei élményhez: kezében a pontosan követhető és autentikus magyar szöveggel.
Az új könyvből a zenével élvezheti a fordítás nagyon szép nyelvezetű, mérműves szépséggel rótt magyar sorait. E könyvben számtalan fordítási lelemény mellett visszatért egy választékos, szépirodalmi nyelv, gondos, pontos, minden szóért, hangsúlyért felelősséget érző írói lelkiismeret. Arany János mondja, hogy minden kedvteléssel kigyúrt mű magán viseli alkotója kézjegyét. E kézjegy wagneri sugallatú. Mint a fordító írja: „Ez a fordítás évtizedeken át érlelődött”. Megérte!
Elismeréssel és örömmel gratulálunk a könyv létrehozóinak.