Kvantummechanika
Műszaki Magazin
2008 január-február
A XIX. és XX. század fordulóján kezdte foglalkoztatni a fizikusokat az az egyre inkább zavaró tény, hogy a klasszikus mechanika képtelen leírni számos, akkortájt vizsgálni kezdett jelenséget. Például a hőmérsékleti sugárzás intenzitás-hullámhossz összefüggését sokáig nem tudták kellő pontossággal megadni a századvég fizikusai: Plancknak jutott először eszébe, hogy feltegye: a sugárzást kibocsátó kis oszcillátorok csak egy adott energiaadag egész számú többszörösével rendelkezhetnek. Ez későbbi megfogalmazásban azt jelenti, hogy az energia egy adott frekvencián csak meghatározott adagokban, kvantálva terjedhet. A Planck-törvény volt az első fizikai törvény, amelynek levezetése során fel kellett tételezni, hogy az energia nem folytonos, hanem atomos szerkezetű. A múlt század elején számos nagy tudósegyéniség bekapcsolódott abba a munkába, amelynek eredményeként eltűnt a hullám és a részecske közötti határozott megkülönböztetés, és 1925-26-ban megszületett az új mechanika - a kvantummechanika - elsősorban Heisenberg, Dirac és Schrödinger munkássága nyomán. Az Elméleti fizika sorozatban megjelent kötet a fizika e már százéves múltra visszatekintő, de az utóbbi évtizedekben jelentós megújuláson átment ágának régebbi és főként új eredményeit kívánja közvetíteni, kisebbik részében a nem fizikus olvasók számára is követhetően, nagyobbik felében pedig fizikushallgatók kvantummechanikai kurzusának anyagát felölelve.
Virágh Judit
Kapcsolódó recenziók
