Két kiemelkedően izgalmas könyv a modern polgári légiközlekedés belső világáról, annak működéséről, és a legdrámaibb eseményeiről, a légibalesetekről. A magas szakmai színvonalú ismeretterjesztés szakkönyvként is megálló mesterművei: a nagy terepgyakorlattal bíró szakember hűvös, a tényeket bemutató elemzései 16 - 16 ilyen katasztrófáról, sok technikai részlettel, "pilótaszemmel". A szerző, amint olvashatjuk, maga is gyakorló pilóta, hatalmas tapasztalattal a birtokában. Belülről ismeri tehát minden részletében annak a rendszernek a működését, amelyben a hibák, a légibalesetek gyakran szó szerint tűzzel és vérrel írt történelméhez vezetnek. (E köteteket megelőzően, a Typotex 2005-ben adta ki Amit a repülésről tudni kell c., igen színvonalas ismeretterjesztő művét.)

Ez a két könyv, a leírásaival, az ismertetéseivel, az elemzéseivel, lényegében a polgári repülés működésének hatalmas, bonyolult rendszeréről szól. Akit érdekelnek a korszerű repülőgépek és a légiközlekedés rendszerének technikai részletei, nagyon sokat megtudhat belőlük innen. A fő mondanivaló azonban annak bemutatása, milyen óriási gondosságot, pontosságot, technológiai fegyelmet követel a légiközlekedés biztonsága a gépek és a rendszerek tervezésétől, kivitelezésétől kezdve, azok üzemeltetésén és karbantartásán át a földi, valamint a légi személyzet felkészítéséig és munkavégzéséig. Háy mindegyik balesetnél ismerteti, hogy a lefolytatott vizsgálat milyen okokat tárt fel, és milyen intézkedéseket hoztak az azokat kiváltó rendszerhibák kiküszöbölésére. Az elmondottak jobb megértését, a részletek megismerését kitűnő képanyag is segíti. Különlegesség, hogy a bemutatott esetek jelentős hányadánál olvashatjuk a repülés utolsó néhány percének hangfelvételét is, amely szó szerint rögzítette, hogy mi hangzott el a pilótafülkében, ill. a hajózó személyzet és a légi irányítók között.

Azzal, hogy a bemutatott példák az eset rendszertechnikai elemzését adják, és a legtöbbük vázolja azt is, hogy a vizsgálat lefolytatói milyen javításokat, fejlesztéseket javasoltak annak érdekében, hogy a baleset okai ne ismétlődhessenek, a könyvekből igen érdekes technikatörténeti részleteket is kapunk. A második kötet ebben egy különleges gyöngyszemmel is szolgál. Már azzal is, hogy az első repülőgépkatasztrófát írja le, amely 1908 szeptember 17-én történt - és ezzel voltaképpen ki is lóg a sorból, hiszen ekkor még nem létezett rendszere a légiközlekedésnek. És különleges technikatörténeti gyöngyszem, mert bemutatja, hogy ezt megelőzően milyen követelményekkel írt ki pályázatot a repülésben rejlő lehetőségekre dicséretes gyorsasággal felfigyelő amerikai hadsereg egy levegőnél nehezebb repülőszerkezet megalkotására. Ezekből idézve: a szerkezetet lehessen szállítani szétszedve, szabványos katonai teherautón (tehát már ilyen is volt a 20. sz. hajnalán!), ahonnan átlagos képességű katonák legfeljebb egy órai munkával le tudják azt szedni, és repülőképes állapotúra összeszerelni. Olyannak kellett lennie, hogy a földet éréstől ne szenvedhessen sérülést, amely megakadályozhatná, hogy azonnal ismét fel tudjon szállni. S egyik csúcsfénye: a pilótautánpótlásra is gondolva előírták, hogy az egész szerkezet csak annyira lehet bonyolult, hogy bármely "intelligens" ember "elfogadható" időn belül elsajátíthassa annak vezetését és karbantartását.

A légi terrorcselekmények valójában a polgári légiközlekedés extrém biztonságtechnikai kockázatait jelentik - legalább is szeretnénk remélni, hogy ezek továbbra is ritka, lehetőleg soha elő nem forduló szélsőséget jelentenek. Azonban az itt leírt katasztrófák okai ezek nélkül is félelmetesen sokfélék, és kivétel nélkül nagyon tanulságosak. Egy sok áldozatot szedő baleset mindig döbbenetes, de az itt leírtak többsége a kiváltó okaik elemzésének tükrében még ezekhez képest is megdöbbentő. Elképesztő, hogyan tudják pl. az önmagukban nem túl súlyos környezeti problémák, működési zavarok, emberi hibák egymás hatását a repülőgép végzetét okozó kombinációvá növelni. És szinte hihetetlen, mennyire meghatározó szerepe lehet vészhelyzetben a hajózó személyzet között uralkodó vezetési kultúrának. Ez utóbbi problémát állítja reflektorfénybe az egyiptomi Flash Airlines Boeing 737-es gépének 2004 január 3-i pusztulása is.