Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Mihályi Zsuzsa
Megjelenés: 2007
Oldalszám: 202 oldal
Formátum: A/5, kötve
ISBN: 978-963-9664-71-5
Témakör: Publicisztika

Eredeti ár: 2300 Ft
Webshop ár: 1725 Ft

KOSÁRBA
Sex wars

Sex Wars

e-konyv.blog.hu
2011-01-21

Sok évvel ezelőtt olvastam néhány sci-fit Lemtől, de ez a könyv valami egészen más: válogatás azokból az esszékből, amelyeket a szerző a 90-es években írt, s amelyek fő témája az emberiség jelene és jövője. Lem sokféle oldalról közelíti meg a kérdést: többek között ír a megállíthatatlannak tetsző népességszaporodásról, a születésszabályozás fontosságáról, a terrorizmus terjedéséről, a virtuális valóságok által okozott elidegenedésről, a kultúra elértéktelenedéséről, a világ egyre barbárabbá válásáról, a géntechnológia fejlődéséről, az emberek szándékos elbutításáról és ezzel párhuzamosan a butaság kultuszáról.

 Lem nyíltan kimondja, hogy az írásait provokációnak szánja, és valóban, sikerül is provokálnia, pl. amikor a születésszabályozás egyik lehetséges jövőbeli útjaként felvázolja, hogy a nők termékeny időszakát mesterségesen le kellene csökkenteni a húsz- és harmincéves koruk között időszakra. Máskor viszont nem provokál, hanem valóban ijesztő képet fest a lehetséges jövőről, pl. amikor a túlzott virtualizáció veszélyeiről ír: az eszmefuttatás szerint lehetségessé válhat majd, hogy az ember belépjen a virtuális valóságba, majd azon belül még egy virtuális világba, s a valóságtól így kétszeresen eltávolodva következmények nélkül kiélheti mindenféle beteg vagy tiltott vágyát. A dolog hátulütője viszont az, hogy ha valaki túl sokáig időzik „odabenn”, visszatérve nem képes fölfogni, hogy már a valóságban jár, következésképpen előfordulhat, hogy véletlenül a valóságban is végrehajt olyasmit, amit nem lenne szabad. (Ezzel kapcsolatban lásd az eXistenZ c. filmet.)  

Lem gyakran ír a korábbi sci-fiszerzői tevékenységéről is, és arról, hogy meg van áldva (vagy verve) azzal a képességgel, hogy a jövőbe lát: sokszor említi, hogy ő már 30-40 évvel korábban megjósolta a világban jelenleg zajló folyamatokat (csak nem vették komolyan), s ezért mer a jövővel kapcsolatban is jóslatokba bocsátkozni: biztos benne, hogy amit leír, előbb-utóbb valóra fog válni, csak nem tudja, mikor. Elhiszem, hogy igaza van. Valakinek, aki sci-fiket ír, szerintem tényleg kell rendelkeznie valamiféle képességgel, amellyel a valóságból egy lehetséges alternatív világot (vagy jövőképet) tud teremteni. És nem hiszem, hogy Lem csak összeesküvés-elméleteket gyárt, amikor pl. arról ír, hogy a tévé hogyan butítja el a fiatal generációkat – kétségkívül van alapja mindannak, amiről ír s amitől tart.   Ugyanakkor Lem számomra túl pesszimista, a megoldási javaslatai pedig túlságosan drasztikusak. Persze könnyen lehet, hogy én vagyok túl naiv, túl fiatal vagy túl idealista (esetleg mindhárom), de úgy érzem, a szerző időnként kissé messzire megy a provokációban. Egy alkalommal pl. a következőt írja:  

[E]gyre gyorsuló ütemben keverednek tökkelütöttek a világ hatalmi elitjébe. Sajnos nem mindenkinek jut olyan végzetes sors, amilyet én szívből kívánok nekik. (Typotex, 2007, 195. o.)

Ez nekem nagyjából úgy hangzik, mintha tarkón lövéssel viccelődne, és az ilyesmi szerintem nem vicces.

Egyébként az is lehet, hogy azért vagyok ilyen szigorú Lemmel, mert nem tetszett az esszéírói stílusa. Nem elég, hogy Lem roppant pesszimista hangvételű, de sokszor úgy éreztem, mintha egy sértett, meg nem értett öregember néhol összefüggéstelen morgolódásait olvasnám, aki a modern kori ifjúságot (meg az emberiséget úgy általában) csenevész és ostoba barmok reménytelen gyülekezetének tartja, s aki csak azt tudja ismételgetni, hogy „bezzeg én megmondtam előre”. S hiába van sok mindenben igaza, ennyire azért talán mégsem kilátástalan a helyzet.

http://e-konyv.blog.hu/2011/01/21/stanis_aw_lem_sex_wars

entropic

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK