
Oldalszám: 223 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2797-80-9
Témakör: Publicisztika, Fizikatörténet, filozófia, népszerűsítés
Sorozat: Válogatott írások
Elfogyott
Éteri adás
Tudjuk, a fizika a laikusok óriási, képletektől, számoktól rettegő, sőt irtózó többsége számára maga a sátáni stúdium, mellyel ki lehet őket kergetni a világból. Akadnak, akiknél – az iskolai-pedagógiai kudarcok nyomán – csak rémálmok formájában kerül elő újra a rezgőkör ellenállása vagy az ideális fekete test sugárzása. Igen ám, de ezzel szemben áll az a különös jelenség, hogy a modern fizika számos elmélete, megállapítása és gyakorlatilag hasznosuló eredménye igenis közérdeklődésre tart számot. Naponta minimum tízezrek, ha nem milliók próbálják hol türelmesen, hol kétségbeesetten megérteni, miről is mesél nekünk a relativitáselmélet, a kvantumfizika, mik azok a bozonok, kvarkok; avagy hogy működik egy fekete lyuk. Ők volnának a célközönség – azok, akik érdeklődéssel vesznek kezükbe egy kötetet, melyben többek között az energia-megmaradás elvének érvényesüléséről, a valószínűség értelmezéséről vagy éppen az éterelmélet továbbéléséről esik szó. Korunk transzcendens magyarázatokból kifogyott, modern emberének szüksége van természettudományos sorvezetőre, valamiféle kozmológiai tudásra – másfelől arra is, hogy legalább nagy vonalakban tisztában legyen azzal, hogyan is működik a mindennapi életünket megkönnyítő, másrészt persze addiktívvá váló sok-sok kütyü, s hogy legalább számolni tudjunk a létünkkel kapcsolatos legfontosabb kockázatokkal és esélyekkel.
Pontosan ezért van szükség olyan könyvekre, mint Hraskó Péter esszégyűjteménye, mely a tudomány-népszerűsítés legjobb hagyományait folytatva, egyszerre érvelőn és vitatkozva próbálja megvilágítani azokat a dilemmákat, melyek egyrészt egy szakmájából kibeszélő fizikus előtt állnak, másrészt amelyekkel egy laikus olvasó találkozik, amikor a modern fizika korpuszát próbálja megérteni, vagy éppen beleütközik a tudományt kívülről ért kritikákba. Előzetesen annyit mondanánk el: bár sokak számára már a műfaj (fizikai tárgyú esszé) is furcsának tűnhet, de a tárgyválasztást, a problémaérzékenységet, a megközelítést és kifejtést jellemző majdhogynem lefegyverző elegancia tökéletesen érthetővé teszi a műfaji besorolást. S ha valaki oktalanul aggódna, hát megnyugtatnánk: habár egy fizikai természetű, bármennyire is esszéisztikus írásban sem nélkülözhetők a képletek, ám ezek szerves jelenléte aligha okoz fájdalmat az olvasónak – legfeljebb arra ösztönöz, hogy egy kicsit felfrissítsük legalább a gimnáziumi matek- és fizikatananyagot. S néha maga a képlet is központi jelentőségű: egyik írásában pontosan azt vizsgálja a szerző, hogy milyen széles körben tekinthető érvényesnek a felületesen csupán E=mc2 formában leírt einsteini tömeg-energia ekvivalencia. S mily meglepő, pont az derül ki az írásból, hogy az alaptalan leegyszerűsítés lesz megannyi félreértés forrása – miközben Einstein zseniális meglátása eredetileg pusztán a belső (avagy nyugalmi) energia megváltozását kapcsolta össze a tömeg megváltozásával (a képlet értelmezése azonban nem változtat a tényen: ez az összefüggés maga is mintegy zárójelbe teszi a tömegmegmaradás elavult törvényét).
Miközben az írások reflektálnak és egyben megoldást kínálnak olyan tudományos, fizikai természetű problémákra, melyek bejárták a népszerű s nem is mindig tudományos igényű sajtót (hogy csak a mágneses pólusváltást említsük), néha igen erős polemikus éllel szólnak a leegyszerűsítő, félrevezető vagy áltudományos megközelítésekről. Hraskó egymás után igyekszik szembesíteni az olvasót a hidegfúzió, illetve az alternatív energetika körüli misztifikációkkal vagy éppen a Nagy Hadronütköztetőt övező féltudományos legendákkal. Emellett kedvtelve szedi darabokra az intelligens tervezettség legfontosabb érvét, az ún. erős antropikus elvet, vagy éppen a modern természettudományt látszólag, balról előző parafizikusok kedvtelve hangoztatott, "eredeti" meglátásait. A Hraskóhoz hasonlóan nagy tudású, jól tapintható pedagógiai vénával bíró szerzők rendelkeznek azzal a képességgel, hogy írásaik mintegy magukkal rántsák az olvasót, aki azon veszi észre magát, hogy vadul utánaolvas egy-egy részterületnek. Ennél pedig kívánni sem lehetne többet egy voltaképpen visszafogott terjedelmű kötettől.
Kapcsolódó recenziók
- Éteri adás (Barotányi Zoltán, Magyar Narancs, 2013-3-8)
- Biztos, hogy az energia megmarad? (, Innotéka, 2013-1-10)