Gaudí Sagrada Famíliája a 20. század egyik legfontosabb épülete, ami folyamatos elemzére szorul. Nincs olyan építészet iránt érdeklődő ember, akinek ne lenne valamilyen álláspontja erről a templomról. Tárrech hangsúlyozottan szakrális, teológiai nézőpontból nézi: számára az arányok, formai megoldások mind egyetlen cél, az isteni teremtés leképezésének irányába mutatnak. Ez a hozzáállás egyrészt nagyon is dicséretes, hisz lehetővé teszi az elmélyült elemzést, a részletek kimunkálását, másrészt azonban egy idő után fárasztóvá is válik. A mérettáblázatok, arányok bemutatása és elemzése mindig ugyanoda lyukad ki, az olvasó egy idő után előre tudja, hogy mi fog következni. Meglepetést csak a teljesen reflektálatlan számelméleti fejtegetések jelentenek: lehet, hogy Gaudí prímszámnak tekintette az 1-et is, de egy elemző kötetben legalább egy lábjegyzetben illene magyarázatot adni erre a matematikailag nem túl elfogadható véleményre.

Ha már lábjegyzetek: a bőségük és információtartalmuk elképesztő. Nem érdemes átugrani őket és a törzszövegre koncentrálni, olyan fantasztikus történetekről és adalékokról maradhat le az olvasó, mint hogy hogy a fiatal Gaudí, aki a főszöveg szerint később tiszta hitéből építette fel a Sagrada Famíliát, a Matarói Szövetkezet terveit direkt 1:666-os méretarányban készítette el, az utópikus szocialista Salvador Pagés kérésére.