A Kapitány házaspár mindig nagy fába vágja a fejszéjét. Szociológiai-kulturális antropológiai munkáik enciklopédiaszerűen ölelik át a vizsgált kor jelenségeit, ráadásul olyan izgalmasan boncolgatják mindennapi szokásainkat, hogy lebilincselő olvasmánnyá teszik a tudományos értekezést is. Miért lett divat a gasztronómia, miért teszünk növényt a fürdőszobába, hogyan tükrözi lakásunk a társadalmikulturális változásokat? Hogyan alakulnak át családi szerepeink, ünnepeink és játékaink? Minek köszönhető a biokultusz, mit közvetít a média, milyen jelenségektől félünk, mitől szorongunk? Milyen társadalmakat tekintenek példának az ezredforduló előtti és utáni évek emberei? Milyen világrészek, országok, kultúrák felé fordul a korszak érdeklődése? A mintegy 500 oldalas kötet főbb fejezeteit azok a témakörök alkotják, amelyeket a szerzők jellemzőnek találtak a korszak szociokulturális változásai, legszembeötlőbb tendenciái szempontjából: ezeken a területeken veszik sorra a mindennapi élet azon mozzanatait, amelyek szimbolikusan üzennek a korszak világképéről. Az alkotópáros apró és mellékesnek tűnő változások jelentőségét is észreveszi, az olvasó pedig izgalmas körsétán vehet részt a kilencvenes évek kulisszáitól a harmadik évezredig. A minket körülvevő világ aprólékos leírása, rendszerezése és elemzése pedig hozzásegíthet ahhoz, hogy ha nem is a jövőt, de – éppen a mélyben zajló, szimbolikus mozgásokra koncentrálva – a különböző jövőlehetőségek közös lényegét érzékelni tudjuk. A szerzők szerint a jelenségekből adódóan valószínűnek látszik, hogy – ma még meghatározhatatlan formában – történelmileg viszonylag rövid idő alatt a szellemi megújulás valamilyen (vallási, világi vagy a kettőt ötvöző) mozgalma fog végigfutni a világon.