Nem becsülöm én le az amerikai kortárs irodalmat, de tény, hogy belőlük többnyire hiányzik az európai történelem tragédiáinak öröksége, amely minden, kicsit is a történelemhez kapcsolódó szöveget valamiféle árnyékként borít be. A Kokoschka babája nagyon kis részben szól csak Kokoschka babájáról, témája sokkal inkább a fikció/megalkotottság és az ún. valóság viszonyrendszere (oké, eddig ez nem új) egy már-már bizarr, évtizedeken átívelő, sorsok összefonódásáról szóló történetbe ágyazva, melynek kezdőpontja Drezda bombázása a második világháborúban.
A szöveg három nagy egységből áll, melyek közül a középső az egyik szereplő által írt regény néhány fejezete, melyről azt mondja a szerzője, hogy a valóságból formált és a valóságot formáló szövegkonstrukció. Az első rész a bombázástól a regényig tartó néhány évtized apró fejezetekre tördelt ismertetése, mely a maga furcsa és elidegenítő elemeivel (és illusztrációival) már-más költői megfogalmazása a megfogalmazhatatlannak. A harmadik fejezet nagyon éles váltás a regényszöveg után, de hamar kiderül, hogy a regény bizonyos szereplőiről írott fikció mégsem teljesen az vagy úgy értendő, ahogy előre gondoljuk.
Kokoschka babája egyébként a könyv egyik fontos metaforája arról, hogy a szó által megalkotott lét létrehozhat-e változásokat a valóság szövetében. Naná. Nem teljesen ide tartozik, de kár, hogy csak az első nagy fejezet illusztrált, a többi nem. A rajzokat maga a szerző készítette, talán elfogyott a lendület. Mindenképpen ajánlom olvasásra.
