Kommunikácó-alapú üzlet, digitális létezés, ember-központú számítástechnika, az iparit felváltó információs korszak - a "szemünk elõtt" formálódó világ megközelítéséhez és értelmezéséhez kidolgozott kategóriák. Az újságok hír-termése és az információtechnológia mind hétköznapibb csodái mögött ugyanis jóideje létezik egy tartomány, ahol elsõsorban töprengeni lehet és kell a jövõt meghatározó mintázatokról. Ennek a gondolkodásnak - amelynek résztvevõi társadalomkutatók, gyakorlati szakemberek, teoretikus hajlandóságú médiamunkások - a könyvtermése ezidáig csak nagy-nagy foghíjakkal érkezett meg hozzánk, Yoneji Masuda kivételével nem jelentek meg a "klasszikusok", és a kilencvenes évek második felének izgalmas irodalma is legfeljebb rövid ismertetések formájában vált közkinccsé. Mostanáig.

Az elmúlt fél évben (2001) az Informatikai Kormánybiztosság támogatásával a Typotex kiadó gondozásában és az Infonia Alapítvány közremûködésével jelent meg az "Információs Társadalom A-Z-ig" címû igényes sorozat elsõ hat kötete.
Fél tucat könyv, jól kirajzolható ív.

Alvin Toffler Harmadik hullám címû könyve a kérdéskör legolvasottabb, legnagyobb hatású munkája. Toffler metaforája két évtizede, olvasók milliói számára viselkedik úgy, mint egy szemüveg, amelyet feltéve hirtelen érteni véljük, hogyan torlódnak egymásra az ipari korszak és az azt éppen felváltó új, információ-elvû gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális minõség félelmetes méretû alakzatai. A könyv egyetlen hatalmas kaleidoszkóp, amely az embereken belül végbemenõ pszichológiai változásoktól a családon és az egyre intelligensebb környezeten keresztül egészen a globális problémákig jut el, s mindezt az információs mozzanattal fogva keretbe

1995-ös megjelenése óta Nicholas Negroponte Digitális létezés címû óriás-esszéje küzdötte fel magát az információs korszak képzeletbeli olvasottsági és ismertségi dobogójának második fokára. Negroponte arra nyitja ki a szemünket, hogy felismerjük az "atomok" (a tárgyi mivoltukban jelenlévõ dolgok, termékek és emberek) és a "bitek" (a mindezt számos helyzetben már helyettesíteni, felcserélni képes digitális univerzum) közti különbséget, s megértsük, hogy miért száguld feltartóztathatatlanul a bitek felé a Világ.

A fejlõdés értelmezéséhez már Michael Dertouzos friss bestsellere szegõdik hozzánk túravezetõnek: Félkész forradalom címû könyve elsõsorban arra figyelmeztet, hogy az igazi változások még csak most kezdõdnek. A technológia felhajtóerejére és szenzácóira figyelve ugyanis hajlandóak lennénk félretenni a "mivégre is?" kérdését, elfelejtve azt, hogy minden digitális csodák egyetlen mértéke az ember: hol, hogyan és miben segít minket a gép, hogy gazdagabbá és kényelmesebbé varázsolja a mindennapokat.

Kicsit másképp vélekedik minderrõl a Cluetrain Manifesto szerzõkvartettje, Rick Levine, Cristopher Locke, Doc Searls és David Weinberger. Szerintük annak, hogy a huszadik század embere biztonságos és kiszámítható környezet megteremtésére törekszik, óriási ára is van: "valódi, emberi hangja feladásával", azaz egyénisége háttérbe szorításával fizet érte. Az internet viszont lehetõséget ad a hagyományos, kötelezõ értékrend felrúgására és a szabad önkifejezésre, ezért a világhálón elinduló világméretû társalgás a piaci viszonyoknak is új irányt szab. Noha az internet eredendõen nem piac volt, és elsõdlegesen ma sem az, mégis újjáéleszti a régi korok természetes diskurzusát, amikor a vásárlók még többek voltak puszta tárgynál. Az internet - akárcsak valamikor a piactér -, valódi hely, ahová a közönség tájékozódni, nézelõdni, beszélgetni és üzletelni jár. Az itt fellépõ szereplõk között gyorsan és hatékonyan terjednek a termékekre és cégekre vonatkozó bíráló vagy támogató vélemények, s a tudásalapú társadalom létrejöttével párhuzamosan õk maguk is egyre inkább gondolkodó, önálló személyiségként mérlegelnek döntéseik elõtt. A hálózati összeköttetések révén tehát a piacok intelligensebbek, szervezettebbek és jobban informáltabbak lettek, a vállalatok pedig elveszítették az irányítást és ellenõrzést felettük. A "behálózott piacokon" elvárássá vált, hogy az üzleti kommunikáció is valódi párbeszéden alapuljon, ám a vállalatok nagy része még nem ismerte fel, hogy az internetes világpolgárok már nem a "broadcast média" korának passzív befogadói.

A "hagyományos üzletmenet végnapjait" ígérõ, szabad szellemû és izgalmasan formabontó Cluetrain "lázadását" jól egészíti ki a hálózati gazdaság egyik legnépszerûbb "hagyományos kézikönyve", Ravi Kalakota és Marcia M. Robinson vaskos siker-kalauza, az E-üzlet. Az eredetileg E-business 2.0 címen megjelent (tehát egy alapos átdolgozáson már átesett) munka abból indul ki, hogy ha valamit, akkor a versenyt, az ügyfélkapcsolat természetét, a teljesítés sebességét és a vezetés jellegét egyaránt gyökeresen megváltoztatja az online kihívás. A könyv tehát kifejezetten "a világ cégvezetõinek és tanácsadóinak" írott olvasmány, amelynek révén eligazodhatnak az információs gazdaságban. Az e-üzlet építõkockáiként elsõ kézbõl ismerhetjük meg a vállalati alkalmazások egyre gyarapodó seregét, az új utakon járó stratégiai tervezést és a végrehajtás számtalan buktatót tartalmazó módszertanát, sok-sok esettanulmánnyal és gyakorlati tanáccsal.

És még innen is vezet út, tovább, a "praxis" felé. A hálózati világ - noha gazdagépek, kábelek, telefonvonalak, kapcsolóelemek és szellemes szoftver-eszközök által alkotott óriás-infrastruktúrán alapul - a honlapokon keresztül mutatja meg nekünk az "arcát". Az internetet olyannak ismerjük, amilyen vizuális képet felépít bennünk magáról. Jakob Nielsen Web-design címû könyve a monitoron megjelenõ képi forma és az attól elválaszthatatlan tartalom tervezésének a gyakorlati enciklopédiája. Minden, amit az oldalakról, a tartalomról, az intranetekrõl, sõt a nemzetközi színtérre szánt oldalak sajátosságairól tudni kell, ott lapul színes és gazdagon illusztrált alapmûben.