Nos, ha a cím alapján azt gondolnátok, most csakis eszement hülyeség következhet, akkor előre szólok: ennek pont az ellenkezője igaz. Nem hogy nem eszement hülyeség, inkább Barbie-történeti mérföldkő Linor Goralik könyve, ami komplett kultúrantropológiai csemege az arra éhezőknek. Minden, amit eddig tudni akartál a 30 centis műanyag bálványról, 288 oldalba sűrítve.

Legalábbis ami a róla leírt adathalmazt és információmennyiséget illeti. Az orosz író-, költő- és újságírónő kíméletlenül elénk tárja a Barbie-jelenség minden apró részletét onnan kezdve, honnan ered Barbie ötlete azon keresztül, hogy mikor milyen változtatásokat hajtottak végre a külsején egészen odáig, hogy miért szakított Kennel. A legfeleslegesebbnek tűnő információ is értelmet és magyarázatot kap a könyvben, a téma olyan alaposan körbe van járva, hogy ennél részletesebben tényleg nem lehetne beszélni a valóságban amúgy már nyugdíjas korú babáról. Mindezek ellenére egy picit mégiscsak becsapottnak érzem magam.

Ez pedig annak köszönhető, hogy egyetlen aprócska grafikai ábra vagy illusztráció sincs a könyvben, ami szemléltetné a szavakkal leírtakat – leszámítva a közepén található művészi alkotásokat, amik egyáltalán nem relevánsak a számomra igazán lényeges fejezetek szempontjából. Sokkal izgalmasabb lett volna, ha szemléltető grafikákkal is teletűzdelik Barbie valódi történetét, mert így elsősorban a hiányérzet maradt meg emlékként bennem. Jó lett volna egy kép például arról, milyen volt egykor, és milyen azóta, hogy a nyaka hossza megváltozott. De el tudtam volna viselni két összehasonlító fotót Barbie eredeti és mai másáról is.

A szemléltetős mizériát leszámítva egyébként abszolút érdekfeszítő az iromány, és tökéletesen rávilágít arra, miként vagyunk képesek egy egyszerű fröccsöntött műanyagdarabot idolként kezelni. Abszolút egyetértek azzal, amit Goralik is állít az előszóban: „A Barbie jelenséget nem a Mattel hozta létre, amely 1959-ben arra szánta el magát, hogy olyan »felnőtt« babát ad a kislányok kezébe, akinek három cserélhető ruhája van, hanem mindazok, akik a baba létének első napjától fogva nem úgy beszéltek róla, akár gyerekjátékról, hanem, mint élő emberről és társadalmi problémáról.”

A Barbie-ért rajongó kislányoknak a szexualitást is alaposan kiveséző fejezet miatt nem, mindenki másnak, akit egy kicsit is érdekel Barbie popkulturális hatása, viszont annál inkább ajánlom a könyvet, mert egy csomó olyan kérdést felvet, amikről nélküle nem biztos, hogy gondolkodnánk, holott érdemes lenne.