A repülés világa mindenkit magával ragad, akit egyszer a légcsavar szele megcsapott. Aztán van, akinek múló románc, másoknak költséges hobbi, megint másoknak életre szóló hivatás lesz. Az utóbbiak közé tartozik Háy György, a honi repülés ismert alakja. Korábban a Malév pilótája, ma repülés-biztonsági szakértőként dolgozik a Közlekedésbiztonsági Szervezetnél. Emellett számos szakcikket, könyvet írt, rendszeresen szerepel
rádióban, televízióban. Új könyvében olyan repülő szerkezeteket mutat be, amelyek az általában megszokott repülőgépektől valamiben markánsan különböznek. A  mai nagygépek felépítése eléggé sablonos: egy hosszú cső két szárnnyal és egy farokrésszel. Nagyon ritka az olyan konstrukció,
amelyik eltér ettől a sémától, pedig a repülés hőskorában meglehetősen sok formával kísérleteztek a fejlesztők. A kísérletezés ma sem zárult le teljesen, de a nagy tőkeigény miatt meglehetősen óvatossá váltak e próbálkozások. Közismerten extrém repülő a rakétaként induló és siklórepülőgépként leszálló űrsikló. A  szovjet űrrepülőgép levegőbe emelését szolgálta volna az An–225 „Mrija”. Ebből az óriásból eddig csak egy épült meg, az járt Budapesten 2008-ban. Az utóbbi években kereskedelmi légi szállításra használják. A  szovjetek erejét volt hivatott demonstrálni az 1934-ben feltűnt ANT–20 „Maxim Gorkij” is. A maga 63 méter szárnyfesztávolságával majdnem akkora volt, mint egy mai Boeing 747-es, igaz, felszálló tömege harmada sem volt ez utóbbinak. Más tervezők fantáziáját az izgatta, miként lehetne csökkenteni a gépek méretét. Számos apróságot terveztek a korai fa-vászon lélekvesztőktől a sugárhajtású McDonnell XF–85-ig. A legkisebb repképes gép építéséért folytatott versenynek a Guinness-bizottság nemrég
vetett véget, mert a verseny kezdett életveszélyessé válni, miután a versengők már méteres szárnyfesztávolságú gépek-kel kezdtek száguldozni. Háy György könyvében az óriások és törpék mellett vannak extrém szállítógépek, kéttörzsű csodák, vízre szálló szörnyek, helyből felszállók és egyszer
használatos gépek. Akadtak közöttük sikeres, maradandó darabok, mint a Harrier vagy a 170 kg-os, fűnyírómotorral hajtott Cri-cri, és kevésbé sikeresek, mint a farokra szálló Locheed XFV. A kötet laikusoknak szól. Gazdag képanya-gával, informatív ismertetőivel és érdekfeszítő történelmi leírásaival tartalmas olvasmány. Hogy igazán élvezetes legyen, érdemes apránként haladni vele, és esténként csak
egy-két repülőt fogyasztani.