Lena Krohn, a finn irodalom többször is megkoronázott királynője Hotel Sapiens című regényével elragadtatást váltott ki a filozófiát kedvelő olvasókból, de a Suomi-rajongóknak csalódást okozott. Az ő mesterei ugyanis nem Sillanpää és nem Linnakoski, hanem Edgar Allan Poe és Franz Kafka. A „hotel” az emberiség falanszterszerű elfekvője, börtöne, öregotthona, ahol az Őrzők és a kibernetikus apácák felügyelik, ápolják és etetik gondozottjaikat. A közeljövő maradék emberiségét, amely elpazarolta értékeit, így az égbolt tisztaságát is. Hiába tiltakozik az egyetlen nevesített szereplő, az autisztikus felhőfigyelő, Vainö K. a hatalmasságoknál a vegyi szennyezés miatt – rá se hederítenek. Jóslat ez, s egyben egy felelős író segélykiáltása. Krohnt idézve „Hivatásuk (az apácáké!) valaha alapvető emberi és egyben emberfeletti értékeket képviselt. Valaha az emberiségnek voltak olyan fogalmai, mint bűn és kegyelem, megbánás, megváltás és szentség. Ezek a fogalmak… a műapácák számára ismeretlenek.” A kakaósdoboz mosolygó apácája mára csak az egyik hotellakó nosztalgikus, gyerekkori emléke. Molnár Csilla mesterien szólaltatja meg Leena Krohn aggódó, érdes és gyöngéd szavait.