Elég ritka a magyar könyvpiacon, hogy finn szerzőtől háromnál több mű is megjelenjen. Leena Krohntól a Hotel Sapiens a hatodik és legújabb, amit olvashatunk.

A Typotex gondozásában megjelent Hotel Sapiens egy novelláskötet, amiben az írások szorosan összefüggnek. A közös pont egy hotelnyi világ, ahová az emberiség feltételezhetően megmaradt képviselőit zárták össze. A külvilágról elég keveset tudunk, hiszen az elbeszélő a hotel egyik lakója, aki azt tudja csak elmesélni, amit ő is tud. Ami még segíthet a megismerésben, hogy néhány novella a hotel többi lakójának múltjába enged bepillantást. Ezekből próbálhatunk meg összerakni valamiféle képet.

Az én képzeletemben a végére egy elég lehangoló, posztapokaliptikus világ állt össze, amiben nagyon sok a fehér folt. Például értelmet nyernek a borítón látható döglött madarak, csak azt nem tudom, mitől is döglöttek meg. De mivel Leena Krohnnál sosem lehet tudni, hogy mi a valóság és mi nem az, így fenntartottam magamnak azt a lehetőséget - persze szántszándékkal nem hittem a fülszöveg egyértelműsítő voltának -, hogy teljesen normális (normális nyilván a mai fogalmainkhoz mérten) világban vagyunk, emberi nővérekkel, ehető ételekkel, csak a Hotel Sapiens lakói valamilyen elmebajjal csücsülnek a nekik való intézményben. A kötet végére ez a racionális mentsváram összeomlott.

Ha nem láttam volna a borítón a szerző nevét, akkor is rájöttem volna, hogy Leena Krohnt olvasok. Aki olvasott már tőle valamit, az tudja, hogy az írónő mennyire ért a virágokhoz, növényekhez. A nap gyermekei csak róluk szól, az Angyaltrombitában is fontos szerepet játszik egy virág, ebben pedig az egyik novellában ismerhetjük meg a növények gondolatait.

A Hotel Sapiens egy nagyon erős novelláskötet egy nagyon érdekes hangú és stílusú finn írónőtől.