A kötet magyar fordítójának utószavából kiderül, hogy jelen kötet hivatott betölteni a relatíve új diszciplína, a fotóesztétika oktatásának üres helyeit, mivel eddig nem létezett hasonló összefoglaló munka, innen-onnan kellett összeszedni a szövegeket, ami például kicsiny hazánkban azért sem lehetett egyszerű mostanáig, mert a tanszéki értekezletek egyik fő napirendi pontja még mindig a nyomtatópatronok és a fénymásolóba való papír körül szerveződik. Bár a Fotókritikai antológia pozitív értelemben félrevezető alcímével ellátott könyv feltehetőleg jottányit sem segít a különféle egzisztenciális problémákon, sok ember számára bizonyulhat könnyítésként. Fotókritika helyett inkább elméletről van szó (középpontban a tér problematikájával), de úgy tűnik, hogy – a két szélsőséget említve – a szem felépítéséről szóló anatómiai kitérőt, valamint különféle kiállítási katalógusokat leszámítva Yates híres antológiája közel háromszáz oldalon a lehető legnagyobb körültekintéssel járja körül a több tudományág számára is jelentékeny következtetésekkel és eredményekkel bíró területet, a teret.

A múlt század utolsó harmadában lejátszódó paradigmaváltás, ami többek között a tengerentúlon és Nyugaton a Culture Studies névre elkeresztelt interdiszciplináris kutatásokat is elősegítette, Magyarországon jóval újabb fejlemény, bár valószínűleg több mint jelzésértékű, hogy a Magyar Irodalomtudományi Intézet nevébe és profiljába is bevette a kultúratudomány(oka)t a közelmúltban. Elég csak belelapozni a kötet tartalomjegyzékébe, hogy ennek okát, egyszersmind nyomát megleljük: a fényképezésről, fotóról szóló diskurzus nem nélkülözheti a művészettörténeti kalandozásokat, és a szövegelemzéseket sem. A kötet 19 tanulmányának 18 szerzője (a kétszer is villantó kakukktojás egyébiránt ex-iparművészeti egyetemünk névadója, Moholy-Nagy László) között vannak ismert és nem annyira ismert nevek is – egy tanulmánnyal szerepel Carnap, a Bécsi Kör analitikus filozófusa, akinek Der Raum (A tér) című írása többek között Moholy-Nagyot is inspirálta, de megtalálható El Liszickij, az orosz avantgárd jeles képviselőjének kiáltványszerű fogalmazványa is.

Több írás témája azon fordulat, amely a fénykép feltalálását egyáltalán elősegíthette: Jonathan Crary a látás modernizálódásáról, Joel Snyder pedig Alberti híres szövegéről, valamint a központi perspektíva térhódításáról (illetve Panofsky ezzel kapcsolatos félreértéseiről) elmélkedik. Külön tanulmányban olvashatunk az orosz avantgárdról, illetve a berlini dadáról, beleértve az utóbbi csoportosulás találmányát, a fotómontázst is. Külön érdekességnek számítanak a kötet szépirodalmi stílusú szövegei is (Moholy-Nagy, illetve Frederic Sommer) – ezek még jobban kitágítják a spektrumot. Nagyon széles tehát a szórás, de Yates remekül kordában tartja a széttartónak tűnő intenciókat. A Typotex jóvoltából így egy újabb érdekes kötettel gazdagodtunk például Florenszkij Az ikonosztáza vagy Doorman romantikáról szóló élvezetes kötete után (A romantikus rend).

Mondom, ne tévesszen meg senkit az alcím, szerintem ezt a kötetet szívesen forgatja majd kezében az akármelyik szellemtudománnyal foglalkozó tudós, diák vagy érdeklődő. A gazdag képanyaggal illusztrált kötet egyszerre nyújt érdekes kalandot a fotóesztétika területén, de a sűrűn előforduló kapcsolópontoknak köszönhetően igazából egyszerre olvasunk filozófiát, irodalom- és művészettörténet, esztétikát is.